fények ragyognak szememben
az élet nem áll meg mellettem,
fut szívem nyomdokába nesztelen .
S a szelek csak fütyörésznek
porban gurulnak álmaim meztelen,
ősi huncutságban fürdenek,
és lelkembe visszacsengenek .
De oly szép a gyors idők nesze
mosoly száll nyugtalan ajkamról,
most hogy számolom őket ütemesen
átfut rajtam a villámok forró tüze
s pernyeként hull ölembe vissza
szelíd fényben nyugtalan világom ,
büszke tornyaim lassan ingadoznak,
mosolyom gyérül, odázva diadalom.
S oly szép a világ édes pillanata
gyűrött arcomon mohó figyelem,
gyors idők sorsában taposunk mélyen
de rongyos pillanatban elviselem. [W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése