A napraforgó -----Vilhelem Margareta

A napraforgó az én virágom,
isten bizony nem is bánom,
úgy hasonlítunk  egymásra,
mint az ikrek hasonmása.

Forgunk erre,forgunk arra,
ahol több a napsugara
melegebb és erősebb,
az arcunk megszépülhet.

És ha megbarnult az arcunk
a fejünket lehorgasztjuk,
szirmainkat összehúzzuk
magunkat jól megrázzuk.

Sok magot szór koronánk ,
de ha újból jön a nyár
megint forgunk jobbra ,balra
mert miénk a napsugara..

Kacérkodunk szirmainkkal
irigykedve néz sok virág
eltörpülnek szárunk alatt
Napnak vagyunk a sóhaja .

Csak fájva---Vilhelem Margareta

Csak fájva lehet szeretni,
ez az élet örök törvénye,
a vágynak gyönge koszorúja
bús alkonyod körülfogja.

Mert szeretünk szenvedni ,
meztelen lelkünkbe nézni,
zengő reményüket várni,
ami olyan mint egy hárfa,,.

,megpendül egy-egy húrja,
zengi, mi mámor és öröm, 
alig pendül és máris múlik
elhalkul alig szülemlik.

Zamattal bíborba fogja,
az érzelmet mit hordasz,
az illúziós vágyálmodat,
néha összezavarja.

És mire visszatér hozzád,
fehér lesz már a hajad ,
a tükörben látod magad,
és lelked üres marad.

Mert elmarad minden pompa,
mi vágyadat szőkén hordta,
rájössz , hogy értelmetlen volt
a szenvedő csupasz bánatod.[W.B.]

Sok ido mulva-----Vilhelem Margareta

Felépítettem házam,énbelölem
gyakran járok arra fogva kilincset
örvendek minden cifra élménynek
térben ,időben ott vagyok nélküled.

Nagy volt akkor az utca forgalom
most is belépek ,de csak fulladok
arcok seregében , ugyanolyan hangok
de nyom nélkül maradt a lábnyomod.

Idegen lehet aki még nem ismer
kendőmet nyakam köré tekerem
hunyorítva farkas szemet nézek
nap sugarával, csönd szerelmével.

Most a fájdalmam csak emlékezés
te rég befejezted ,én még tévelygek
találkoznunk kéne mint két idegen
házam ne legyen elviselhetetlen.

Sálammal beborítom a kövezetet
az idő vonal hosszáig ne érjen el ,
házamba nyugodtan bemehetnék
csak már nagyon sok idő állt közénk. [W.B.]

A búcsúzás-----Vilhelem Margareta

1. Amit egyszer elfeledtél végre
   ne szégyelld ,
   hogy szíved újra pezseg 
   dolgok örömére ,
   hogy pillantásodban talán még ég
   gyötrelmed ,
   de tekinteted átsiklik felettem
   hidegséggel .
   Egy harc elég a szívdobogáshoz
   s dadogó beszédhez
   ha elfog a csüggedő lázad heve
   végső pillanatban
   elcserélhetnéd életed irányát ,
   csak a gúnyos szél
   ne hozná vissza
   kegyetlenül cigarettád füstjét.
   Mert szelíd lesz minden elbocsájtás
   búcsúzóban 
   két kezedet megérinti lágy szellő
   ringató dala ,
   könnyező tested nyomorúsága felett
   sóhaj
   panaszos- jaj fakad lépteid után
   lengedezve felőlem 
   feléd
   és érződik a csendes didergésed
   mélyében ,
   de csak ténferegsz tested magaslatán
   kivájva belőlem
   szívembe bezárt daloló énekem
   ígéretekkel.
   S ha piros szájamból ömlene bőven
   trillázó éneklés,
   puha arcod sugallta tetszésemben
   melled égetné. [W.B.]

Megszépult világ----Vilhelem margareta

Az élet kínálkozik szüntelen,
sok mindent művelnek emberek
rombolják a kerek Föld sorsát
homlokuk ráncba torzul gyáván .

Nevetséges életünk szégyenes ,
szüntelen összefüggés érdeke 
tér s időben viszonyulunk benne
s ha barát látogat közönyös leszel.

Látvány, vélemény nincs senkiben 
mint kifordult kesztyű teste, érdes ,
gyűlölet, gyönyör egyre mennek 
ki, mit tartogat vérmes szívében .

Megértjük egymást -ne féljetek
továbbra is a Föld kerek lesz
himbálózol vígan durva köteléken
s a levegő búsan vérzik feletted.

Kikopott cipődön belépnek vétkek
s körülfognak honoráltan értékek ,
feleszmélve saját magadon nevetsz
figyeled azokat, kik figyelnek téged .

Jön majd virradat s arcod fénylik ,
míg boldogan cirógat egy tekintet
félreérthetetlen vártad e percet
a megszépült világ napos helyen. {W.B.}

Sem út sem cél---Vilhelem Margareta

Ott álltál tőlem nem messze
némán ,döbbenten
és lestem
ami biztatni tudna engem ,
de elvégeztetett 
felettünk a forgó ragyogás
volt-nincs ,elmúlt a varázs .
Életünk szétgurult csendben
őrizve furfangosan
megtépett ,megcibált rendet
a kérdés lebeg
ki, kit győzött le
de tisztázott már
érzi minden porcikám ,
mégis sosem tanulunk belőle
mert most is ott állsz 
nem messze tőlem
merészen,
mert a titok megmarad
árván ,
egy kellemetlenségnél
már oly mindegy 
melyiknél ,
csikorgó foggal üresen
de nem találunk
sem utat sem célt.[W.B.]

A bölcsesség titka---Vilhelem Margareta

Bölcs nem vagyok
de hasznos 
eme világban ,
ki folyton érzi börtönét
ki egykedvűséggel
méri történetét
év ezredeken keresztül
áttetsző föld menhelyén
hiú tudással ,
illatok zsongásában
minden beborító
keserű váddal
hallgatja zenéjét
a bölcsek között.
És sárba tapicskolja
bölcs eszméit 
tudatlan
falánksággal
keresve az igazát
tanácstalanul.
Világot teremt 
ha kell
mindig partra zökken
életre halálra
megy 
s a felidézett rémület,
indoka 
mohón rángatja
bizonytalan testét
az óriás ég tetőn
felhörpintve
utolsó kegyelmét ,
de léptén nyomon
mind jobban s jobban
süpped a földbe
mit maga teremtett.[W.B.]

Unneplobe oltozve----Vilhelem Margareta

Tudod nem csak a kívánság 
a szem is sereg szemlél
kis káoszok nagy tragédiák
eleven erős izmok fuvallatán. 

Oröklét kegyes csodáiban
benne van forró illanó láz
forgó szél .napsugár ,sár
akár belőled jövő parázs.

Mindegyre megy a bámulat
katasztrófák is ragyoghatnak 
szívünk hegyein törvények
de kisírt szemeink döntenek .

Vért izzad tested átmenetit
forrót ,rendhagyót, hitetlent ,
hűséget esküszünk véletlent
miközben inog gőgünk ,nemesen.

Majd bocsánatot kér a butaság
szemed megtelik néha ugyebár ,
ha rásandítsz ázott szemekkel
ünneplőbe öltözött fájó testére.

Majd feszeng a hódolat,sohajjá
csak a szem, a szem volna hibás
míg tested forró lázban heverész
úgy véled, ez már épp veszélyes.. {W.B.]

Múló alkonyat----Vilhelem Margareta

Az alkonyat múló ,
nem határ választó , 
de törvényes 
az időben
lassan estbe megy
pedig sietnie kéne
minél hamarabb 
az éjszakát felébressze .
Néha élet halára megy
felhőkkel
mikor hold sincsen 
csak elbújt nap
küldi vissza sugarait
s elfelejti
hogy szürkületbe is mehet
mielőtt eltűnne ,
ami perc kérdése.
Szétfolyt köntösében
szinkronban megy
velem ,
szemcsarnok medrében
méltósággal
könnyezteti szemem.
Időben silány
szendergő titán
külön törvény rendszerben ,
majd elérve éjben 
lassan visszatér medrébe
hogy másnap 
újból merészkedjen 
ugyanazt az utat 
megkísértetni
szemem medrében. {W.B.}

Békét adó fegyver---Vilhelem Margareta

Lehet felborzolódott kedvvel
meghibbant Világon kesergek
hol jogaink lánccal kitépve
tömötten a fulladásig lihegnek. 

Magunkat tiporjuk önfeledten
sóhajtunk vággyal istenekhez
becsukott ajtók vas kereszttel
villanydrótok égnek szentelten.

Mikor a fák is halva születnek
árnyak lesnek minden keservet
füvek pusztulnak alvadt vértől ,
s az élő csak holt embriót szül.

Valahol megbomlottal a zaj süketen 
igénytelen szürke vizek medre
hullámzik bátran győzedelmesen
mocskos hálójában lábak,kezek.

S ha évszázadokon át rendre tipeg
az idő ,zajokban megkeseredetten
erő,jó útra térit bizalmas kellékeivel
míg felzúg a megszabadító zene

ami a zavart visszatartja egy időre ,
itt -ott hasonulnunk kell merészen
közös érdek kell szülje elismeréssel
hogy a halálnak ne legyen fegyvere . .[W.B.

Ez elet orvenyeben----Vilhelem Margareta

Vérembe hasított sikoltva felcsigázott lángok ostora , nappal még kapzsin, diadalban cinkos éjszakában csak magában. És hiába rikoltozik körülöttem az igazság, mint hóbortos nyomor az áligazság kegyelmet osztó , de gyűlöletet szít a beszédmodor. Így forog az ember évei láncán felaggatva rongyos ruháját mert az övé az élet szépsége s ami az övé az könnyen lepereg. Mert semmit nem kapunk, csak adunk mindennek ára van a játék világban , virrasztó vágyaink elbukásában fonnyadó szerelmünk fájdalmában . A közömbös tetteink valóságában benne van minden ige gyönyörrel , szikrák miket csillagok teremtenek s kihűlt tettek szálló igézetekkel. [W.B.]

Mint akik vétettek---Vilhelem Margareta

Sosincs idő a tettre, eszmére
csak forog velem a Világ félig
még langyos égen , percekben
vágyammal te érted ébredek .

Nélküled mint hasított képzelet
szomorún virít a virág koszorúm 
te tartasz bennem minden jelt
évek óta reád omlik tekintetem.

Bűnöm csak egy, mi nem nyílik
utolsó kegyeletet keresek benned 
megalázva,kinos vezeklésben
jól vigyázva, semmi ki ne derüljön .

Ha majd jajgatok tehetetlenséggel
virágszirmok színes belsejében
ezer virág lebbenti áhított illatát
kihűlt szívem ,bűnös akaratán.

Itt -ott még nem telítődött az éj
mint vihar után, úgy múlik a kéj ,
villám csapodik fájó szívemben
számolgatom elmúlt perceinket.

S mint aki játszik érzelmeimmel
mi testet old ,s pillád sem rezzen
te aki mindent tudsz értelemmel
gyászos lelkedben minden pereg .

Amire vágytunk s amitől féltünk
iszonyú ,kínos együgyűség lett
jövőnk mégis megesett történet
de közben számoljuk a perceket. [W.B.]

Elfelejtett lelkeink----Vilhelem Margareta

Egyetlen húron pendül életünk
mit olykor oly könnyen megvetünk
fájó gondok közt állunk meztelen
kérdéseinket befele kérdezzük.

Válasz nincs ,csak emlékek ideje
tör magának utat, buggyan felszínre
gyakran érintve a horizont szélét
keresve magának saját megértését .

Holt idők küszöbén néha világit
valósan tapintható okok hibái
ismert ellentétek jövőt ígérnek
kiszabadítva egyéniségünk igéit.

A test érzéketlen nem sejti e csodát
van és mindig volt halhatatlanság
csak keresed a választ mi elválaszt
a vállainkon cipelt nehéz idők súlya.

Mert rabok vagyunk magunk terhére
válaszunk nincsen csak igaz emlékek
az örömből csak varázsigék kelnek
körülötte lengünk láthatatlan kötélen.

E zord Világon minden mi vagyunk
kik csak örök időkben várakozunk
ezért fogadjuk el egymás örömeit
egy -egy mosolyért s piruló csókokért. [W.B.]

Onvedelem---Vilhelem Margareta

Fennmaradtál értem az idők oltárán ,
vaksötéten dereng távolban képed
ördöngösen az élet léha fonákján
együttlétünk eltörpült megértésében. 

Ágyam felett fénylik keretes képed ,
csak fájó üresség árad fényében
ráterülnek elnyúlt testemre szűken
megcsillantva napsugaras emléked.

Ki kit melenget ma forrón álmában
elérve végre a valóság igazához ?
Hova széled majd a sok forró lehelet
mikkel együtt csókolóztunk nyáron.

A törvény nekem adatott örökre
és fáj szűkszavúságom halk zenéje
ma már csak magam kínozom félve
becsapva téged önmagam védtem 

örömök ,sóhajok kincsével terhelten ,
döntést hozott telten minden lépésed
forró karomban védtem valós értéked ,
hogy búcsúzáskor ne legyen sérelmed.

Ma csak porszemként seper a szél
rejtélyes titkok csapata békésen kísér
alázattal telítve, bölcsességükkel ,
hogy nehogy újra beléd tévedjek. [W.B.]