szétrebbenő illúziónkat
nő az idő s már magam
vétkeimnek is súlyuk van.
Nem lelek békét melletted
nagy a kuszaság közöttünk
feszülő határ és sötétség
bús versenyében verekszünk .
Szájam néma ,ajkam hideg
szégyellem már türelmem ,
mosolyom gyérül fogy erőm
búja érzékenység bőrömön ..
Míg lágyan táncoltam régen
biztosan, inogások nélkül
bölcs törvényeket szőttél
érzékeny testem fészkében.
Ketten állunk most is zavartan
ellenségként méregetjük
aggodalmunk szőtte hálóját ,
mely ösvényünkön megtalált.
Most a háló vizes és hideg
mely elválasztja közönyünk
bodza illat száll felettünk
tagadjuk mindketten örömünk .
Bár tágra nyílt szemekkel
hancúroztunk múlt években
nem tudhatom honnan merről
rontó vihar hasítja testünket..{W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése