forró ,izzó titkos megvetessél
Isten mesterien teremtette
testem,szívet adott szerelemre.
De a idő csalókán rendre tesz
virradat és éj között csenget
törékeny testem végig töpreng
fölcsengő zajok tilos percében.
Csodás világunk tán furcsaság
fények csillognak hajnalban
estére csak árnyak hajszolnak
bűnösen szívemért lázadoznak.
Tudom sorsom szenvedés része
szeretnem kéne ,de átkot szórok ,
gyönyörrel várnak édes csókok
testem sebes szeretni nem birok.
Igézően jó, de csalódás az élet
csókok helyett nyugalmat áhítok
valahányszor szemem lehunyom
hallom a szívem ,hagyom tomboljon.
És ahogy múlnak a búcsú percek
hazugsággal édesítem szívemet
ígérek neki mámoros szerelmet
mindenért hálát, hogy szeretni mert .{W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése