| Én nem bánom hány óra van ott ,én most akarok beszélni vele. -Nem értitek mennyire sürgős nekem. Másnap Horváth doktornő,a megfelelő órában hívta fel az Angliai Szemészeti Klinikát és sikerült beszélni dr Mullerrel,lévén hogy pozitív választ kapott a műtéttel kapcsolatban sietett elmondani Annának is. Korán reggel belépett Anna kórtermébe és vidáman üdvözölte ,majd egyből kertelés nélkül mondta: -Anna kedves sikerült beszélnem Dr Mullerrel,de sajnos csak két hét múlva lehet szó műtétről,de jönni fog és sok sikert kíván már előre . _Micsoda ?fortyant fel Anna, és én addig mit csinálok ,várom hogy vakuljak meg ? -Már úgyis mind homályosabban látok. Erre a a Papa azt javasolta hogy nincs miért itt üljenek ,a legjobb lenne haza vinni Annát. Ebben benne volt Anna is ,és máris készülődött, .Otthon legalább nem gondol a betegségére. Valóban otthon Anna egy kissé nyugodtabb lett ,Józsi is mind gyakrabban látogatta és mint soha oly szerelmes perceket éltek át ,amit eddig soha.Anna érezte hogy ezek a percek többet nem térnek vissza Józsival. Józsi nagyon meglepődött Anna hevessége miatt,nem ismerte ezt az oldalát,de végül is tetszett neki is ,bár nem szerette igazán Annát inkább hozomány vadász volt. Egy reggel bekövetkezett az amitől úgy félt Anna :megvakult. Oly természetesnek vette ,mert tudta hogy ez lesz a vége.Probálta magát vigasztalni de csak az ágyra esett és hangos zokogásba tőrt ki. A napok teltek és Józsi sem sietett meglátogatni őt ,sem pedig Dr Muller nem adott élet jelt magáról Úgy két hét múlva csengettek a lakás csengőjén. -Anya csengetnek ,biztos Józsi jön. Hallotta kint a fura beszédet mintha egy férfi hang tőrt magyarsággal próbál magyarázkodni. Annának a szívén átfutott egy izgalmas érzés .Vajon ez lenne az orvos kérdezte magában? Pár pillanat múlva Apa lépett be tessékelve egy idegent .Még jó hogy mindannyian tudtak angolul Édesanyja angoltanárnő ,míg a Papa a cégje miatt sok nyelvet beszél. -Anna enged meg hogy bemutassam a jövendő műtő orvosodat Dr Mullert . Anna még bátortalanul járt de azért lassan közeledett a hang felé. -Anna vagyok mondta halkan és a hang felé nyújtotta kezét. -Én meg dr John Muller,a szemésze aki majd megműti.Magában megállapította ,hogy egy szépség előtt áll ,szép csinos ,ápolt ,kedves a szőke göndör hajával.Milyen kár érte -gondolta. Ez az a hirtelen haragú beképzelt gazdag leányka és valahogy mégis szeretettel nézett rá. Annát elfogta egy jóleső érzés amikor a hangját meghallotta,oly bátorító simogató hang volt. -És akkor térjünk rá a tárgyra mondta dr Muller. -Én már kitanulmányoztam minden leletet és valóban úgy látom,hogy van remény hogy újból visszakapja majd látását,persze mindent szépen átgondolunk ,egy kicsit hosszú lesz az út és finoman megsimogatta Anna kezét.Anna még soha nem érzett ilyen jó érzést egy férfi simogatásától. Megbeszélték az összes teendőket ,majd elbúcsúzott dr Muller. -Anya kiáltotta Anna hogy néz ki ez az ember ? --Magas ,alacsony ,szőke barna ? -Nem túl magas ,szökés szép ember ,nekem jó benyomást keltett biztos te is megkedveled. Anna nem túl biztosan járt így vakon,de azért elsétált az ablakig ,mintha inteni akarna valakinek. Két nap múlva Anna már a klinikán volt,az Apja fogta a kezét amíg a nővérek átadták a műtősöknek. Nagyon félt az operációtól ,hiányolta Józsi jelenlétet, de mindent megértett magában. Valahol a szíve mélyén úgy érezte oly felesleges ez a műtét és vajon mi lesz tovább. Hirtelen meghallotta dr Muller hangját valahol a folyosón.Anna zavarba jött ahányszor a hangját hallotta. Majd megjelent előtte és halkan Annának a fülébe súgta mint egy titkot: -Kedves ,most megyek bemosakszom majd a műtőben találkozunk.[Folytatom 3.utolsó résszel.} | ||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése