kiszívod belőlem a vágyat s vigaszt
édes csókokkal ébresztesz
mint egy élő szív lüktetsz bennem .
Égő fáklyaként égeted vérem
csiholod megkopott szívem
áhítatos költői sejtésekkel
nekem mérsz mindent bölcsen.
Számomra bűvös melódia része
mely átjárja kegyesen vérem
bús alkonyban széthintem dalom
vihar szelében sikolt a hangom.
Tudom tiéd vagyok s te az enyém
egymást birtokoljuk sok éveken
fény és szürkület élő csendesség
vágyaink egymásba szendereg.
Egymás lelkét lassan emésztjük
álmaimban pőrén menekülnék
de szívem a vágy úton újra felderül
enyém vagy s én örökké a tiéd. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése