tipegek halkan puha sarkú cipőmben
bezárom ablakod ,zárt reteszelek
de valami visszatérít mégis fél percre.
Magamban kérdem :hol van más élet?
mindent mit terveztem csak személyes,
mikor utoljára láttuk egymást a téren
valami fontosat tisztázni akartam veled.
Akkor is kerek szemed mohón követett
de már ismertem gyáva erőfeszítésed ,
magadhoz szorítottál, mint jó barát kedvesét
láttam szomorúság csillaga bekerített .
Voltaképpen már ismerem bölcsességed
nincs miért szórjak rád szennyes érveket ,
mégis átgondolva előző életem keservét
gúnyos nevetésem ajtódra reteszelem.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése