Belefáradtam---Vilhelem Margareta

• Mikor még szerettük egymást
  néma terveket szőtt a nászágy
  lázasan izzott bennünk a világ ,
  álmodozva néztük virágzását .
  
  Külön kaput törtünk magunknak
  örvendtünk a fiatal bátorságnak
  eltereltük a köveket más útra
  két kezünkkel emeltünk falakat.
  
  Csendes órában nőtt a birtokvágy
  zöldes- fekete volt ,rosszat jelentett
  fákról madarak is minket figyeltek
  tudták szerelmünk egy háború lesz.
  
  Reggeltől estig földre szálltunk ,
  magunk sem tudtuk egyre az okát
  mindkettőnket marcangolt az önvád
  hideg kezeink akaratlan szétvált .
  
  Ma már tudjuk mindennek értelmét
  játszottuk egymással az öröklétet
  egyikünk jobban felülkerekedett
  kihulltak csókunkból az érzelmek.
  
  Lehet én voltam hibás , talán te magad
  felrúgtunk több évek boldogságát ,
  most mind sötétebb a ház ablaka 
  virágjaink is hullnak szint fakasztva.
  
  Belefáradtunk kemény harcunkba
  szeget ütött a szomorú változat ,
  feltör minden az én fáradságomban ,
  de a világom még benned maradt. [W.B.]