A kalitkába zárt szerelem----Vilhelem Margareta

• Sokáig rab voltam édenemben
  mások kacagtak kárörömmel ,
  véresre kapartam kalitkámat
  míg barátkoztam félhomállyal.
  
  Senki sem törődött már velem 
  siratni magam nincs kedvem
  kevélységből vagy csak gőgből .
  panaszom halk volt bensőmből .
  
  
  Csak azt szeretném valahára
  színes villám üssön kalitkámra
  várnom kellett az indítvánnyal ,
  ha beleestem ki kell másszak .
  
  Egy nap felkerekedett vágyam
  énekelni kezdtem kalitkámban
  a pimasz úr megborzongott
  telt rosszindulattal ajtót nyitott.
  
  No ,most ezen bosszút állok
  szolt az úr s bosszút is állott ,
  Sebaj ! szóltam van megoldásom
  szívből szórtam reá az átkom.
  
  Szörnyű volt azon éjjel álmom
  magam tovább is kalitkában látom
  szomjas torkom ,érzem fulladozom ,
  ájulást mímeltem de nem volt okom.
  
  Azon éjjel csoda -kinyílt zárkám ajtója
  lásd szárnyaim nőttek azon nyomban ,
  szívem zakatolt lüktetett monoton
  halkan repültem ,most vigadozom . [W.B.]