vergődünk míg jön végzetünk
érzelmek múlnak , örök létek
hánykolódnak, múlt nélküliek.
Sajog bennünk a lehetetlen
hogy pont azt nem tehettük
ami megtörtént, érthetetlen
számunkra az élet törvénye.
Míg kutatjuk annak a rendjét
az ellenünk áradó szövetség
különbséget kész tenni felettünk
pártatlanul - fájó értelemben.
Lehet az idő amiben születtünk
nem a miénk volt, csak érettünk
sodorta utunk túl menedéktelen
varázskövet torlaszolva előttünk.
Így oldódik lassan-a laza kötelék
vissza nézünk a múltra- érettünk ,
karjaimban még meleg a tested ,
de csókod a számon már kihűlt. . {W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése