Ha eltelt már------Vilhelem Margareta

Az idő pereme már eltelt idő
magányosan hallgatom zeném
sóhajtásaim oly idegenek lettek ,
mulatnak rajtam , mint ellenségek .

Osztönösen visszatérő emlékemben
áldozati jóakaratú egyéniségem
osztogatja a győző körülményeket
önigazolásként, hogy szerettelek .

Álmaim csak egyre képletesek 
bocsánat nélküli apró jelentőségek ,
izzadt párnak ,dermedt leheletek
résekkel teli unott kötelességek.

Nem tolakodom behunyt szemedben ,
szándékkal zajt dobolok szívedben ,
s ha egymásra nézünk is időnként
túl látunk egymás felett üres tervként..

S a csendben az éj és hajnal közt ,
mikor minden csillag ragyog még ,
létrejönnek csalóka szenvedélyek
kezemet ajkadra teszem ernyedten. [W.B.]