2018. szeptember 29., szombat

Te ,aki vagy-----Vilhelem Margareta

Hajam kuszasága,fáknak lombjai ,
testem, egymásba hajló fa ágai ,
ereimben, a tenger kéksége zúg,
lenge lelkemben forrnak háborúk.

Tudom,hogy vagy,várlak remélve,
kékségemben halk csillagok sütnek ,
eső szagú rétnek közepében
megállok kitárt karokkal remélve.

Kusza hajam ,megfakult a napban
dér csípte levelek rajta száradnak
sóhajtásom felszáll örülten a széllel
s a lomboknak minden ága rezzen,

de én várlak kinyílt keblemben.
Mert tudom ,hogy voltál,és vagy 
szüntelen,vágyam megpihen halkan
a kék égen,csillagok nyoszolyás

gomolyagban ,elbújnak merész 
tündöklésben ,míg gondjaim éberek.
Bennem maradtak az örök emlékek
kusza hajam ezüstösen lobog fényben

kitárulnak a mámorok vágy medrében
széles ölelések,harmatos, csókos zajok
zengenek arany dalt a fák ágai közt ,
belém ömlenek kiáradt zavaros vizek

és kiszáradt testem újra vágyban van,
mert te kellesz nekem ,te aki vagy.[W.B]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése