Hajam kuszasága,fáknak lombjai ,
testem, egymásba hajló fa ágai ,
ereimben, a tenger kéksége zúg,
lenge lelkemben forrnak háborúk.
Tudom,hogy vagy,várlak remélve,
kékségemben halk csillagok sütnek ,
eső szagú rétnek közepében
megállok kitárt karokkal remélve.
Kusza hajam ,megfakult a napban
dér csípte levelek rajta száradnak
sóhajtásom felszáll örülten a széllel
s a lomboknak minden ága rezzen,
de én várlak kinyílt keblemben.
Mert tudom ,hogy voltál,és vagy
szüntelen,vágyam megpihen halkan
a kék égen,csillagok nyoszolyás
gomolyagban ,elbújnak merész
tündöklésben ,míg gondjaim éberek.
Bennem maradtak az örök emlékek
kusza hajam ezüstösen lobog fényben
kitárulnak a mámorok vágy medrében
széles ölelések,harmatos, csókos zajok
zengenek arany dalt a fák ágai közt ,
belém ömlenek kiáradt zavaros vizek
és kiszáradt testem újra vágyban van,
mert te kellesz nekem ,te aki vagy.[W.B]
testem, egymásba hajló fa ágai ,
ereimben, a tenger kéksége zúg,
lenge lelkemben forrnak háborúk.
Tudom,hogy vagy,várlak remélve,
kékségemben halk csillagok sütnek ,
eső szagú rétnek közepében
megállok kitárt karokkal remélve.
Kusza hajam ,megfakult a napban
dér csípte levelek rajta száradnak
sóhajtásom felszáll örülten a széllel
s a lomboknak minden ága rezzen,
de én várlak kinyílt keblemben.
Mert tudom ,hogy voltál,és vagy
szüntelen,vágyam megpihen halkan
a kék égen,csillagok nyoszolyás
gomolyagban ,elbújnak merész
tündöklésben ,míg gondjaim éberek.
Bennem maradtak az örök emlékek
kusza hajam ezüstösen lobog fényben
kitárulnak a mámorok vágy medrében
széles ölelések,harmatos, csókos zajok
zengenek arany dalt a fák ágai közt ,
belém ömlenek kiáradt zavaros vizek
és kiszáradt testem újra vágyban van,
mert te kellesz nekem ,te aki vagy.[W.B]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése