Ki ki kinek-----Vilhelem Margareta

Rég voltunk együtt ,
most külön-külön
hordjuk magunkban
mindazt mit haragunkban
mormoltunk
egymásnak .
Te kérded , én mondom
ugyancsak monoton hangon
úgy ahogy 
kéri az illem .
Szó szót követ
kiesik a véletlen
túl sokat őrizte
egyikünk emlékeiben
nesztelen.
S ha netalán ereinkben
gyorsabban lüktet a vér
ki a hibás vétkeinkért
te vagy én ?
S hirtelen fölszisszent
a szív ősi ösztöne
kilincsére hullat könnyet
s arcod felém billen ,
mert a tévhitben 
nem az győz 
ki többet mesél
inkább
kacskaringós idők