Nagyanyám emlékére-----Vilhelem Margareta

Törékeny teste serényen járt
olyan volt mint egy vidám nyár
kék szeme éggel vetekedett
rózsa arca gondba felejtkezett
a drága özvegy lány-Nagyanyám .

Elfelejtett rövid frigybe lépve
elbotlott szende tiszta léte
s mély sóhaj mi feltört benne
dalba szállt a csodás szive
unokáinak lett szerelmese 
eskübe hullt minden tette.

Napjainknak féltett kincse
lelke volt az életünkben
áldott keze ünnepi ebédnek
serényen járt görcsös keze ,
forró kalácsillat szállt mellette
szemeivel minket ölelgetett .

Fáradt testtel ritkán nevetett
de becsületet ígért mindenre
halvány ég szinü szemével
hunyorított serényen énekelve ,
tiszteletem neki marad örökre .

Magába fojtott szenvedéssel
biztatgatott minket türelemmel
áldott legyen minden korban ,
mert nem felejtem el soha 
csillogó haját ,mint gyémánt szikra 
büszkeségét mit magán viselt .
.

Felnevelte rövidke emberségünk
rózsafüzérének a gyöngyei lettünk
szeretet vonta be minden tettét ,
áldott legyen teste, kék eres keze 
életem egyetlen megbecsült emléke ./W.B./