olyan volt mint egy vidám nyár
kék szeme éggel vetekedett
rózsa arca gondba felejtkezett
a drága özvegy lány-Nagyanyám .
Elfelejtett rövid frigybe lépve
elbotlott szende tiszta léte
s mély sóhaj mi feltört benne
dalba szállt a csodás szive
unokáinak lett szerelmese
Napjainknak féltett kincse
lelke volt az életünkben
áldott keze ünnepi ebédnek
serényen járt görcsös keze ,
forró kalácsillat szállt mellette
szemeivel minket ölelgetett .
Fáradt testtel ritkán nevetett
de becsületet ígért mindenre
halvány ég szinü szemével
hunyorított serényen énekelve ,
tiszteletem neki marad örökre .
Magába fojtott szenvedéssel
biztatgatott minket türelemmel
áldott legyen minden korban ,
mert nem felejtem el soha
csillogó haját ,mint gyémánt szikra
büszkeségét mit magán viselt .
.
Felnevelte rövidke emberségünk
rózsafüzérének a gyöngyei lettünk
szeretet vonta be minden tettét ,
áldott legyen teste, kék eres keze
életem egyetlen megbecsült emléke ./W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése