A vágyak szellőjén-------Vilhelem Margareta

Micsoda harcban tolongnak egyre
megfeszült idegek vad rohamok ,
mennyi feláldozás ,révbe nem jutás
mennyi hiányos képzelt sorsok.

Micsoda tervek,remegő érzelmek
fészket építsz édeset meleget
naponként tágul szemednek határa
percenként dobog szívednek vágya .


Sebesen forog lelkednek világa
hiába kapaszkodsz szél viharában 
porként betemet megtört sugárban
míg arcodon a mosolyt orkán cibálja.


Egymást kergetjük a halál torkába ,
testek lázadnak a zaj forgatagában
a csendből fakadó villogó viharban
belefutsz összetörten , néha akaratlan .


Mert van az életnek írott törvénye
semmit sem változtat meg körülötte
éjszinü fellegek sötét peremére
űzi fájdalmad ,az örvények szélére.


Bekebelez mindent ,mit megtervezted
a föld inogva rombol hűvösen melletted
kacagva habosan hullámok feltörnek,
volt és nincs életed elmossák iziben.[W.B.