Útkereszteződés ----------Vilhelem Margareta

Kéjeknek éneklő zajában,
összeölelkezve nyugtalan,
páros testek karolásában
áldott az erő ,célba szökő .

Úgy várom a mát a másnapot,
pirkadó hajnal örömében ,
de ujjaim szorítják a jelent ,
s féltően markolnak a jövőbe.

Oly tétova teher,nyugtalanság
áldott szívek, kacagó éltek
himbálóznak párás könnyekben
csókokkal kövezett utakon .

S úgy fáj bennem a nincstelenség
kavargó áradat pőreségében ,
gondjaim szállnak örömök után
taposott ösvények keresztútján.

De lesz valahol egy úti ösvény
hol feszült inakkal rohanok
hol idegen mézet kóstolók
színes szirmokat mosolygók,

ahol az öröm terjed mindenfelé
ahol rejtett jóságba burkolom
markomban tartott csókjaim ,
mik lelkemben mélyen csillogók.[W.B.]