Az ösz nyomdokán---------Vilhelem Margareta

Makacs világban konok rendben
parázslanak sötéten csillagok
tüzes éjek után szürkés napok
körülkarolják a bíbor Napot. 


Ősz jöttére sikítanak szelek
szétfoszlatnak nyálkás pókhálót
tenger nagyságú fellegek nyomán
úszkálnak újszülött fehér bárányok .

Minden oly vaskos ,vizes dermedés
szél fújta nedves színek kavarognak 
foszladozó nyárnak sutba vetett álma;
az arany sugárban fürdő csillagok .

Minden nedves, hideg csuszamlás
az erdők rőten kéjben inognak
rothadt farönkök testük takarják
szégyellik mocskos pucérságuk.

Az ősznek napjai vihar szegettek
Világunk sutba dobott vég ítélet ,
csak fák résein villan még valóság
míg szállingóznak rozsdás levelek.

A még lombos fákon bomlik a lét,
sűrűn szállnak megcibált levelek 
kopárságuk bár látszatra eleven
büszkén állnak ,lombjukat feledve.[W.B