Múló évek----------Vilhelem Margareta

Mennyi élet mennyi bánat
múlik csendben, s nem támad
arcomra a múlt alázat
csak heviti gyenge lázam .

Kihűlt fészkem halott ajka,
vágyik vissza csókjaidra,
sejtelmesen titkok árnyán
kergetőzik szélnek táncán.

Szárny fosztottan vezekelek
tegnapok napjait keresem
közös harcunk elfelejtem
kettéoszlik a csillag égen.

Kis fellegek bűvkörében
sorvad létem a végtelenbe
s őrzöm vétkeim keblemben
mik együtt fájnak életemmel.

Megtanultam az értékeket
eltakarom arcom rémülten ,
s varázslatos ifjú álmom,
szenderedik selymes révben.

Nehéz kitörni a bús múltból
míg nem száll meg új varázs ,
örökifjú szerelmes útból
reám száll mint egy villanás.[W..B