de a kisagyamban egyre nyom
egy lánggal égő édes fájdalom ,
de magamban egyre kárhozom.
Én érzem még a percek illatát
a sokszor átsírt vak éjszakát ,
tavasz volt ,minden virágba állt
reánk hintette sok arany porát .
Mosolyod ,az most is itt maradt
jól tudom ,hogy a hullám elmaradt
de most is érzem karod vállamon
mosolygok megértően, ha akarod.
Mostanában sápadtan látom arcod
valld be ,ugye nem vagy boldog ?
Hiába állsz büszkén tartva titkod
magadban , megbánó nyomorúságod. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése