a békesség mint jutalom ,
nyugalmam magamba fogadom
ravasz az ész nem panaszol.
Mikor mindent tudtam rég
keveset tettem de őszintén,
ma már semmit sem tudok
több bennem a büszkeség.
Az élet önző ,zűrzavaros,
bizsereg bennem vigaszom
okos vagyok de tétován állok.
küzdenem kéne de elhúzódok.
Megint ugyancsak ott vagyok
félénken zugomba begubózók
porrá hull minden mi nekem szóló
állok mereven, de nem mosolygok . [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése