A költészet napjára----Vilhelem Margaret[Versenyvers]

Felirat hozzáadása

1. Költő vagyok - mit érdekelne
   engem a költészet maga?"
   karom kard, kész a harcra
   csak Parnasszust ne zavarja.
   
   Szavaimmal bút ,s bajt átkozok
   lelkemben gyűlnek a sok gondok
   de engem mit érdekel a monológ
   ha saját magam is bukdácsolok .
   
   Mert fűzfából kardot faragok
   bicskával nyesett vékony bot ,
   égő szívvel papírokat telesírok
   lelkem betűit benne forgatom .
   
   És porrá zúzom verses életem
   megátkozom felhevült értelmem
   hattyúdalom sír, rajtam régen 
   furulyám mégis tisztán énekel .
   
   S ha majd költő leszek rímekkel ,
   szenvedni fogok fals könnyekkel ,
   testem a költészet lelkébe teszem
   furulyámmal elzengem énekem . 
   
   "Költő vagyok - mit érdekelne
   engem a költészet maga?"
   ha betűk nyílnak nyári éjszaka
   
   megtelik illattal -ég forgataga. [W.B.]

Kisértésben--Vilhelem Margareta

Mint buborékok pattannak
a szikrázó éjben
kibomló vér eskük
módos új törvények 
piros vérrel írva
mint ősrégi 
kihűlt pecsétek
a jövendőt jelezve.
Szavad elé szavam vág
a múltat helyrerakva
s régi istenek szárnyán
torz szavak sora
csap arcomba
morcosan ,
a holnapot jósolva sután.
Mert kevés van benned
miben kapaszkodsz
csak nyomorult roncsok
kisemmizett szavak
érthetetlen tébolyok
aranyozott szavaid hiúságán.
Csak állunk szomorúan
érthetetlen könnyekkel
nincs mit összekötnünk
csak nyomorultan kapaszkodunk
míg hullámzik körülöttünk
a világ 
a csókok hajnalában
mely talán 
utoljára csendül arcomon
s az idő lassan megáll
mozdulatlanná váll. [W.B.]



Felirat hozzáadása

Mennyi az ára--Vilhelem Margareta

Amikor már minden elveszett
és borongóssá válnak a képek 
szent szívem lüktetésében
meg ott van aprón emléked.

Még mozdul lábam ,kezem
szívem még nyitja rekeszeit
holt időknek fényességében 
nem maradt semmi betemetve. 

Esküt tettél bölcs ékezetekkel
sosem hagysz el amíg élek
másképp alakul eltökélésed
naptól sötét hold lesz estefele.

És tudom egy szem rebbenésre
visszatérnének végzetszerűen
mérethetetlen csókjaid terhe
amikbe mind betemetkeztem.


Onmagadtól kérdett döntésed 
felismeri-e hatalmas értéked ?
Hogyha újabb kísértésbe esve 
csókjaidat szórnád szemérmetlen ? .[W.B.][W.B.

Könnyü prelúdium---Vilhelem Margareta

• Könnyen rebben
  kísértet szerűen
  lepke szárnyon remeg
  bennem a remény
  hangjegyeken .
  
  Forrongó testem
  egy ördöngös hév 
  csiklandozott
  feltámadó 
  kéjt 
  
  nem lelketlen szellemek
  kísérnek ,
  
  kis tündérkék halkan 
  zenélnek
  komoly 
  Bach- fúgát
  élvezettel,
  
  Kezeim tördelt érzékek
  lágy hangjegyeken
  
  zengik fülembe
  szívek D- minorját
  érthetetlen 
  variációs ciklusát
  a fehér zongorán.
  
  Zűrzavar lelkemben
  fantázia dúsan ,
  csak a prelúdium fáj
  az egész testem
  ujjaival simít zongorát . [W.B.]

Azt hiszem------Vilhelem Margareta

Megtört csendben 
mikor a szív pihen ,
már azt hiszem időnként
hogy valahol bent
elérhető az ismeretlen
érzelem ,
valahol bent bevésődött
kegyetlen
egy gyönyörűség
és szívverésem résein
ezüst fonalakon keresztül
ismerős lepkék kirepdesnek
s az illatos kikeletben
eggyé lesznek 
magányos türelemmel
összhangban velem
megkísértetnek.
S egyszerre bomlik minden
fölszisszenve ,
s csillag poros színekben
szétszóródik testemen
míg engedelmes szívem
békés lustasággal pihen.
Mert úgy váltakoznak percek
hajnalok , s estek
cserélődnek 
egy végben ,
mert e szerelmes létben
semmi sem zizeg nesztelen
csak izzóan lüktet
megkergült
bolondos szívemben
a győztes tavaszi estben
széttiporva
békés pihenésem ..[W.B.]

Érintés---Vilhelem Margareta

Bőrödhöz vágyik kezem
kezedet fogni melegen ,
s ha lágyan simul érintésem
azért vagyok a földön
hogy lényem hűségesen 
őrizzen híven ,
türelmes dicsérettel.
Mert kárörvendő szégyenem
nem hoz megbékélést 
ha határt lépünk egyszerre
kedvedre fogy a játék hűvössége
s vérzik szívem
a játékos ölelésedben .
Világgá kürtölöm élethüen
hogy szúr,fáj az érintésed
nem simítom hiába kezed
szám kíván, nevet szemem
de fújod fagyos szeled 
kényes testemre
kérges szivemben
egy kínos szenvedés
melyen ígéretes közönnyel 
játszik a zavaros ösvényen
s türelmem tart bármeddig
mert szívem ritmus ,rend ,zene 
míg szememben ütemesen 
felcsillan a remény. [W.B.]

Latolgató---Vilhelem Margareta

Vajon mi a fontos,
a hiány vagy a szerelem
vagy öröm és kísértés
mely mindig talajt lel
vagy remegő sugáron
repdeső langy rések
hol fészket ül 
a szerelem .
Vajon mi a fontos
a szív és vágy
hamis harca 
mely homályosan ígérget
s közöttük egy út vezet
hol rosszat s jót
összeköt ,
vagy vágyon függő 
riadt izgalom ?
Vajon mi a fontos 
a karom szabad ölelése
kezem a kezedben
s éhesen verő szívemben
pitvarok rekeszeiben
sűrű vérem lüktetése
túlhevült csókba forrtan ,
vagy 
gyorsuló türelmem
vesztessége 
mely megemészti
szennyes véremben
kínok közt
ziláló testemet 
örökre.
De lelkesen lángoló éjjelek
segítségért kiáltó
hang nesze
a sóhajok lelkén
mindent feléget ,
csak düh vagy türelem
dagasztja mellemet ,
hogy serény bal kezem
vagy ,
erős jobb kezem
elővehetem ,
hogy égre sújtsak vele .[W.B.]

Mert lehet---Vilhelem Margareta[2017-05-07 21:18:36 vasárnap

És fogan szerencse későn is,
ha vágyaid kimúlnak
és fogan mámor éberen is
ha már nincs kiút másfele
a vágy s a feledés 
az időben kegyetlen kigyúlnak
a szívszorító ráncos üstökön ,
mert mereng térben és percben
megrekedő időknek peremén ,
mert mindig akad kegyelet
ha közelebb jönnél felém
és mindig van bátorság agyafúrtan
ha visszakanyarodik a régi hűség
mert csak egyszer fáj és bűvöl
ugyanaz a fájó sóhaj. [W.B.]

A mentség---Vilhelem Margareta

És kitudja meddig,de mindig
bűnhődik a hűtlen
nem felejt tegnapot de rideg
a ma , a jövő sem meleg ,
s dermedten lesi
tőle a kegyelmet.
Csak egy vetélkedése
a végső szükségnek ,
mert ki ronthatja el
az egymáshoz szoruló
gyöngeséget
a meleg fészket
felcserélve 
hazug cifra életért
makacs reményekért
csalóka melegért
Jaj annak ,
ki mentséget szentel
olcsó szennyességgel ,
mert szivárog a vér
átszúrt szívéből
s ökölbe szorított kezéből
a titok lepereg ,
s koppan meredten
mint jéggé fagyott víz
de fénylik felette kegyelmesen
nyílt szüzességgel
egy megszelídült
angyali engesztelés {W.B.}

Vajon ki a hibás --Vilhelem Margareta

Ha egyszer összefutnánk ,
vajon ki kezdené és ki nyerné ,
ki az aki beismerné 
ha tévedett vagy sem
a vacak bűnök vesztébe
ki bocsájtotta be
gyönyörű szerelmünk
tiszta békéjébe
a kínos szenvedést ,
volna-e e merszed
magadra nézned ?
Szembe néznél -e valósággal
vagy maradna gyengeséged
mit rejtettel 
titkok alá
mert csak egy marad meg
a tiszta lehelet
mi nálad ismeretlen .
És ha forogna 
a szerencse kereke,
vajon hol állna meg 
előttem vagy előtted ,
érzem érzéktelen
nagy rettegésben lennél
a félelem ölét keresnéd
szégyenedben.
Kinek jutna 
a megnyert győzelem
mert még most sem ismerem
fondorlatos sejtjeid ,
mint annyi más mindent
mit véka alá rejtettél
mert ,hogy
ki, kit csapott be
egyikünk sem venné
szívére a merszet
hogy beismerje.
Mert mindent megöltél ,
szád szélén
mély mosolyba feszül
félreértésed
és keserű nyomot les
szemem ,
s foltokban ütne ki testeden
elherdált időnkben
a kegyetlen őrületed. {W.B.}

Az örök szimfónia--Vilhelem Margareta

Az örök szimfónia sosem hal meg belőle tisztulnak édes érzelmek dallamos mementója a létnek hullámzik lelkedben végzetnek . Az örök szerelem sosem hal meg kígyó módra csúszik körülötted átöleli forrón , szorosan tested majd bekebelezi sajgó szíved. És torkod szorítja kelepcében , míg szíved a torkodban kéjeleg halkuló zeneszó simogat lesben s hegedű vonója villan lelkedben. Oly bánat ül szívedben sokszor búsan hallgatod a zenét annyiszor vértelen ajkadon csüng a kérdés feleletnek igaz helye soha sincs . És varod lágyan a Bach szimfóniát körülötted hangjegyek hullámzanak térdepelve keresed elvesztett álmod hegedűszó simogatja csalódásod {W.B.}

Mégis ---Vilhelem Margareta

Hogy suttogjam ha nincs szavam
hogy rég benned oltom szomjam
hogy levegő után hamar kapkodok
fel s alá jár szüntelen mellkasom
miközben köztünk áll az uralom.

Mert minden oly kiszámíthatatlan
csodákba bujtatott titkos kábulat
mi körül ragad türelmetlen álmokat
veszélyes sikoltó titkokkal körülfogva
s csak hajammal babrálok rád gondolva.



A boldogságom idegen homályában
már árnyékos nyomod sem találom
s a szél is eleredt, kihűlt vastagon
s mi összetartotta karjaink valaha
most zavartan ölelnek láthatatlant.



Oly rejtelmes az össze- vissza éjszaka
kétségeitől nem szabaduló gondolat
szorítja mindazt , mi egykor boldogan
simult gyönyörrel felruházva arcomon
nyugtalanul örök szerelmet hazudva.


Mar már az üres szobámban hajnalban
búcsúzik riadtan kakas szóra álmom
fejem puhán megtörten párnámba hajtom
s mégis magamat emésztő szomjúságom
még ott lüktet forró ajkadon szavammal . {W.B.}