mikor a szív pihen ,
már azt hiszem időnként
hogy valahol bent
elérhető az ismeretlen
érzelem ,
valahol bent bevésődött
kegyetlen
egy gyönyörűség
és szívverésem résein
ezüst fonalakon keresztül
ismerős lepkék kirepdesnek
s az illatos kikeletben
eggyé lesznek
magányos türelemmel
összhangban velem
megkísértetnek.
S egyszerre bomlik minden
fölszisszenve ,
s csillag poros színekben
szétszóródik testemen
míg engedelmes szívem
békés lustasággal pihen.
Mert úgy váltakoznak percek
hajnalok , s estek
cserélődnek
egy végben ,
mert e szerelmes létben
semmi sem zizeg nesztelen
csak izzóan lüktet
megkergült
bolondos szívemben
a győztes tavaszi estben
széttiporva
békés pihenésem ..[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése