A bűnbánat -----Vilhelem Margareta

Néha vezekelünk a semmiért ,
közben vérzik az otthonunk
fogadkozunk vadul,önzetlen
hűséget áldunk szendeségért.

Emberségünk kézfogásai merevek
szívünk pitvarai meg-meg repednek
gyanakvásaink kegyetlenebbek
csak gőg hasad, ajkunk repedésében .

Az emberi szív mindent bezabál
mint gyom burjánzik engedéllyel ,
nem csillapítható semmi tettel
még csirájában szítjuk kezdettel .

A pontatlan, zavaros kész igéink
szélcsendben is csak vezekelnek ,
míg körül rajongnak hazug átkaink
és ellenség lesz saját árnyékunk .

Lángoló házunk ajtaja vért csepeg
testünknek egy halált hozó méreg
víz sem használ száraz ajkunknak 
csak biccentünk fejünkkel magunknak. [W.B.]