Az örök szimfónia--Vilhelem Margareta

Az örök szimfónia sosem hal meg belőle tisztulnak édes érzelmek dallamos mementója a létnek hullámzik lelkedben végzetnek . Az örök szerelem sosem hal meg kígyó módra csúszik körülötted átöleli forrón , szorosan tested majd bekebelezi sajgó szíved. És torkod szorítja kelepcében , míg szíved a torkodban kéjeleg halkuló zeneszó simogat lesben s hegedű vonója villan lelkedben. Oly bánat ül szívedben sokszor búsan hallgatod a zenét annyiszor vértelen ajkadon csüng a kérdés feleletnek igaz helye soha sincs . És varod lágyan a Bach szimfóniát körülötted hangjegyek hullámzanak térdepelve keresed elvesztett álmod hegedűszó simogatja csalódásod {W.B.}