ne vedd zokon bús szomorúságom
még titokzatos áram forog bennem
de csendesebb lett a lányos hitem.
Köszönöm neked mindent , mit tettél
búsuló szívem egyre hallja zenéd
magamban őrzöm , mint sorsom énekét
mit magadon viselsz kéretlen szüntelen .
Még fáj a törődésed, hibámat hordozom
magamban viselem a panaszos átkod
bőrömön érzem árva ölelésed,mosolyod
míg megborzadt elárvult kezem simogatod.
Szerettem szíved rendetlen ütemét
az elmúlt illatok csábító,varázserejét
megformáltál mint lelked énekesét
befogadtál ,mint egy bűntelen erényt.
Ma csak az átkod mindenséget élem
kifaragtál engem ahogy én kértem
hányszor pihent szívem a szíveden
érintésed játékos ütem a kezemen.
A sors tanácstalan néha ,szégyenes
köszönöm hogy bocsánatod elnyertem ,
sosem valósultak meg a nagy eszmék
egyre rád gondolok ,megbánt bűnömmel .[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése