Tavaszi gondolatok---Vilhelem Margareta

Virágos aromák,
szállnak a légben
vörös csíkok terjednek
a Nap fényében
szerte szélednek
égnek kékségében.
Tavasz van,öröm,
emberek boldogok
valahol messziről
egy zongora dalol
színes léggömbök
szállnak magasba 
repülnek gondtalan
és küldjük üzenetünk
a messzi távolnak.
Versenyt táncolnak
az emberek, vidáman
fények ragyognak 
a messze határon
vidám a tavasz ,bájos,
színes ,s a bánatot elüzi
szárnyait terjeszti
a tarka gondolatokat
messzire elviszi.

Tavaszi áradat---Vilhelem Margareta

Könnyes szemekkel ébredtem tavaszi harmat hullt reám, úgy látom nyílnak a virágok, érzem a tavasznak illatát, bódultan ablakom kitárom beszívom az aromák illatát tavaszi napra ébredtem, lehet,hogy csak álmodok csodát. Csilingelő kis hóvirágok kényesen tartják fejüket a hóból lassan kibújnak halkan megtörlik szemüket. A Nap csak árasztja sugarát, hagyd; csak legyen tavasz, békák,bódultan még vizben szenderegnek a madarak félősen repkednek.. Megáll egy kicsit a Világ,hogy csodát lássanak emberek, ahogy a természet lassan mozgolodik,s a homály világosodik,s ahogy a vörös hótiporó vastag sugarak, küldik az arany meleget

Falevél balladája---Vilhelem Margareta

Heves vihar támadt
felhők gyűltek össze
a magas fa ágáról
egy kis levél hullt le
kissé sértődötten
nézett a fákra
most kedve lett 
hirtelen egy
csöpp kis táncra.
Végre megszabadult 
az ágaknak súlyától
kacagva csilingelt
maga körül táncolt
forgott jobbra -balra
a szél csak úgy dobálta
körbe-karikába,
végre boldog volt 
a szabadságára..
Ruhája fénylett zöldes-
sárgás színben
a napocska kedvesen
viz felett égette
saját magát fénylett
a víz tükrözte testét
a boldog lengését .
Erre vágyott mindig
a szabad életre ,
nem megkötve
faágain csünggve
egy kis édes lengésre
mindezt egy reptében 
de hirtelen valaki
 darabokra tépte..

Ha boldogságra---Vilhelem margareta

Ha boldogságra építesz
várad kemény lesz
a kövek színes
gyöngyök
a téglák kis szívek
pirosan lüktetnek.
A várad teteje ,
színes szivárványok
válogatott színe
az ajtód kilincse
csillagnak fénye
mely ragyog 
a légben,mint 
harmat a fűben.
Ablakadon a szerelem
fátyola vakit tüzesen.
Ha ilyen várba 
beviszed kedvesed
a vágy kitör,
boldogság beépül
mert arra építetted
a valódi szerelmed .

Álmomban----Vilhelem Margareta

Álmomban,sirtam,zokogtam
ébren, kerestelek magamban
tovább sírtam úgy ébren 
tudtam te nem vagy vélem 
úgy csalódtam.

Zokogva ébredtem hajnalban
zokogtam tovább a nappalban 
kerestem testedet mellettem
zokogtam ,mert sehol nem leltem
szenvedtem.

Álmomban ott voltál mellettem
fogtam kezedet ,s ébredtem
csókoltam szájadat hevesen
testedet kerestem mellettem,
úgy ébren.

Virágos csoda---Vilhelem Margareta

Lilás fényben,halk muzsika szó,
erdők mellett ,kis fapadok
keringnek légben aromás illatok
messziről hallszik egy hivó szó .

Kivirágzott a hárs,a bodza bokor.
illatuk száll messzire .tova
leülünk a padokra nézni csillagot
várjuk hogy jöjjön a csoda .


Fejemre hullnak virágok szirmai 
miket szellő lengedezve hoz
fáradtan az úttól,probálnak leesni
ölembe csokorba fogom szedni.

Biborvörös alkonyban,lilás felhökön
enyhén terjengnek illatok,lágyan
várjuk repesve ,mikor szállnak ránk
a szerelmes Virágok mámora,.
a csokorba szedett csoda.

icsike szerelem--Vilhelem Margareta

Kevés a szerelem 
mit adhatok neked,
csak halk sóhaj,csak
csendes üzenet
a csókok rövidek
aprók ,kicsik,
karjaim zárva,
kevéske szerelem,
mi elfér bennük.
az idő sóhaján,
a suttogások kicsik,
testem nagy szerelem.
kitörésre vágyik
mely befogadna ,ha 
nagyon szeretne,de 
kicsik a csókok,
mind kevesebbek,
futólag talán,lehet
már találkoztál velem,
de, nem vagy zsánerem.

Ùjra tavasz---Vilheklem Margareta

A bércek tetején már kevés a hó ,
már csak latyakos sárba való,
de a halott hóból, éltető víz csepeg,
földbe szivárog és virágot öntözget.

Az újra éledő körforgás örök;
holtból élő lesz ,és élöből erő ,
halott száraz ágak átalakulnak,
készítik a talajt a virágoknak.

Semmi sem múló,csak szakadozik
homályos napfény ,majd aranylik,
sötét felhőkből, kék ég kinyílik,
újul a természet,semmi sem változik.

Újból kakukkol a kakukk madár , 
fecskék repdesnek,ahol nincs zár,
lepkék hintik színes poraikat,
kis virágokra, mik attól ragyogna

Ha majd egyszer----Vilhelem Margareta

Ha majd egyszer találkozunk
és szívünk hevesen dobog
és szemeink szikrát szórnak
s szorosan egymásba fonódnak
ez lehet kezdete egy csóknak.

Ha majd egyszer találkozunk
s kezeddel ,kezem fogod
szemeid testemet kutatják vadul
lehet kezdete egy csóknak
vagy éppen az Ámornak
ki minket megcélzott .

Ha  majd egyszer találkozunk
és a szívünk csendben dobog
szemeink nem találkoznak
kezünk nem egymáséba  simul
akkor  nincsen semmi titok,
ez csak egy félig csókolt csók .

Védtelennek érzem magam----Vilhelem Margareta

Védtelennek érzem magam
tán a hideg széltől,
vagy talán a még
a meg sem jött,
sok kis fagyos Szenttől
 fátyolos lángon keresztül,
látom múló sorsom
hallom porrá zúzott testem
vergődni az úton .
Védtelen a múló testem
korbács üti vadul
szél kerekedik a légben
felkapja a porom,
szállok messze, végtelenbe,
s búcsút intek múltnak.

Bátor az, aki tudja,
milyen messze jutna
görbe utak árnyékában
hogyha meghúzódna,
várná   megbékélés napját
a tüzö Nap hevében
feje fölé felhőt húzna
a láng nagy tüzében.
Állok egyedül a tűzben
várom a múlásom,
néha nevetséges vagyok,
mint egy kikacagott álom. 

Mernél-e ----Vilhelem Margareta

Hallottad -e hangodat
keservesen sírni
mikor elment a kedves
s nem mert visszanézni ?
Kerested -e sötétben 
lépteinek nyomát ?
Hallottad-e a homályban
szavának visszhangját,
vártad e hogy ,simítsa,
hajadnak fürtjeit ?
Csókolóztál- e sötétben
a csillagok alatt?
Láttad- e kék estéken
szemének gyöngyeit?
Vagy csak a képzeleted
játszott csupán veled ?
Érezted a szívedben
az álomnak mámorát?
Vagy csak ábrándoztál
s vártad ,hogy rád talál.
Láttad- e éjben a fényt
mely nem sugárzott,
és még is vakított
és hozta a reményt
és nagyon csábított ?
Ha mindezeket
érezted,átélted 
láttad,mersz- e még,
keresni új érzést ?
Ùj álmot várni 
a jövőt,mely szerencsés 
találat,s álmodni 
csodásan,merésmámort ?álmot?
Mernél- e?

Állok és várok---Vilhelem Margareta

A cipőm kopog
vészes csend
borítja elmém
s lilás szirom,
lassan kering
felettem.

Várok 
suttogod nevem
mit ,csak én hallok, 
s a szürke köd 
mi borul az égre,
fénytelen, és vak..

Állok,.
a néma éjszaka
nesztelen zajában,
és állva várok,
az érzések,vad
viharában.

Csend.,
betölti a végtelen 
teret,s lassan,
meginog a föld,
s a csend nesztelen.

Hiába
kopog a cipőm,
árnyak fátyla
borítja testem
 fülem nem hallja,
hogy suttogod a nevem .

Télnek záróráján----Vilhelem Margareta

Verejtékeznek
a fák,
kérgük alatt
könnyek hullnak
ágaikat, égre 
nyújtják,s
havat ráznak,
ruhájuk.

Kismadarak 
felhők körül
szárnyaikkal,
táncot járnak,
fákat szemlélnek
az égből és 
vidáman,
rájuk szállnak.

Sok kis veréb
csókolóznak,
fáknak havas 
ágain,
összebújnak
dideregve,s várják
a tavasz ,
árnyait.

Télnek hideg,
záróráján,
menedéket
keresnek,s
fáknak ,
kérgei alatt,
keresik a férgeket.

Tavasz---Vilhelem Margareta

Lepkék szállnak
arany fényben
keringőznek
vad zenében
virág illat
száll a légben
a liliom,viragpórt
szór szét a szélben.

Kékes égen ,
fehér csíkok,
bárányfelhők
terpeszkednek,
összegyűlnek,s
szürke gomolyaggá
lesznek.

Vad virágos réteken,
virág szirmok keringnek
lassan hullnak,
nem sietnek,
a kis szélben
mosoly szülnek
játszadoznak
ráérnek
míg a földre leérnek.

Madár szárnyak
csattogása
égben hallszik
vészesen,s a kék
a május nehéz
illatában bódultan
kis dalokat zengnek
fákra szállnak,s
megpihennek.

Gyermek sereg,
játszadozik,a csodás
zöldes réteken
szívükben az örök ,
tavasz ,az ünnepek hercege.

Ma szomorúvagyok---Vilhelem Margareta

Ma szomorú vagyok nagyon
kínos érzéseim vannak ,
verejtékem törlöm hasztalan
ábrándjaim a szívemben vannak.,
meg kötve.


Ma csordultig telt poharam
játékos kedvem elszaladt,
vipera mérge belém markolt,
megbénitotta gondjaimat
örökre.



Hasztalan kiáltok merészen,
mellettem mennek emberek,
sétálnak,lassan,közömbösen 
és nekem nem segitenek
soha sem

.
Ma szomorú vagyok nagyon
az égre nézek csüggedten
ez volna nekem a sorsom
oly nagyon sokat vétettem?
Valaha?


Csodás Napsugár borul rám,
Napfényben fürdik a testem 
én mindent sötétnek látok
lehet holdfénybe  léptem
az Új Évben.[W.B.]

Ha meghalnék----Vilhelem Margareta

Ha meghalnék mostan
kedvesem,
sírnál e utánam
édesem?
Simogatnád- e kihűlt 
testemet ,
keresnéd- e szememet
szemeddel?
Fájna -e a szíved
én értem,
ha vallanék
még egyszer,
szerelmet?
Szeretnéd-e ha fognám 
kezedet?
mikor könnyeiddel
sírva esedezel?
Ki tudja mi vár rám
odafenn?
A sötét hidegségben
mereven?
Szeretném,ha láthatnám
arcodat
mely sírva borul majd 
hantomra és
szerelmemsiratja .
l
Én ott fent is majd
csak rád gondolok
majd ha ,látom halovány 
sápadt
arcodat,
majd üzenek neked 
édesem,
törlesztem,hiányos
szerelmem
ne sírj,mert 
a sors néha 
mostoha
de szerelmünk
nem múlik el soha.[W.B.]