a Föld,forgó homály minden,
s kavarognak csendben
bolyongó lelkek ,hittel
megtelve, az élet nehezétől
bűnbe esve ,vagy bűntelen
vergődnek egy helyben.
Mert minden árnyék és szín,
mi körülvesz megmeredve ,
s éber érzékeid ösztönösen
simogatják megtört szíved,
s nyirkos ereidben meg zúg
hullámosan áttetsző élményed
feszülten, társadat keresve.
Oly egyedül vagy a tömegben
elmédben sorokban rakodnak
egymást váltakozó sorsok csendje ,
s keskeny szemedben félelem
tükröződik ,szorongó türelmed
csak roppant riadalom jelképe ,
mert mindig egyedül leszel ,
fojtogató rettenetben.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése