kedvesem,
sírnál e utánam
édesem?
Simogatnád- e kihűlt
testemet ,
keresnéd- e szememet
szemeddel?
Fájna -e a szíved
én értem,
ha vallanék
még egyszer,
szerelmet?
Szeretnéd-e ha fognám
kezedet?
mikor könnyeiddel
sírva esedezel?
Ki tudja mi vár rám
odafenn?
A sötét hidegségben
mereven?
Szeretném,ha láthatnám
arcodat
mely sírva borul majd
hantomra és
szerelmemsiratja .
l
Én ott fent is majd
csak rád gondolok
majd ha ,látom halovány
sápadt
arcodat,
majd üzenek neked
édesem,
törlesztem,hiányos
szerelmem
ne sírj,mert
a sors néha
mostoha
de szerelmünk
nem múlik el soha.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése