Konokul------Vilhelem Margareta

Úgy lüktet bennem a némaság ,
s tűröm sokszor a végzetem
sokszor szólnék ébredésben ,
de hangom dadog ércesen .

Felkavart érzések dimenziója
percről- percre idegen lesz ,
összekuszált ingerültségemben 
zavartan hallgatok szelíden .

Kutatom kérdően szemed
most a némaság csendjében ,
bánt a hozzád kötött emlék
de közelséged boldogítja létem.

Mondanék ,de szorít torkom
zakatolnak bennem szüntelen
édes szavak, mik kínoznak 
értelmetlen , mert kellesz nekem.

Bár idegen lett minden körülötted ,
fáj a szó, mit ki nem mondhatok
és szüntelen feléd futnak emlékek ,
de én csak konokul hallgatok . [W.B.]

Sepert léptek---Vilhelem Margareta

• Szemünkben villám kél
  ha én megyek ne keresd
  eltűnt léptemet ,
  rendre
  körül fog majd keserved
  egyszerre 
  és maga után vonja 
  a rengeteget.
  S ha villogó láng csap fel
  a zölden, vörössel ,
  elégeti lábam nyomát
  nem látod hova lépek .
  De te csak várj ,ne félj 
  sérelemből adódó viszály
  nem egy nehézség ,
  de csak védd türelmed
  s ha valami fáj
  seperd lépteimmel
  terhelt szíved ,
  s a különös menekvést
  mi örökös csalódást
  okozott
  két fél között.
  az marad kettőnk
  között .
  Ez történt eltűnt lépteimmel
  a rács kerítés mögött ,
  még a Hold is nevetett
  túlbuzgóan,fényesen.{W.B.} 
  

Vivódás------Vilhelem Margareta

Szendereg benned a láz
balga kísértéssel
felhevült tested ádáz ,
csurog verítéked
megrögződve , kimérten
hol itt hol ott pirulnak
az illatos virágok között
tömjénfüstös aromák ,ízek .
Mert kísért egy eszme
vérszemmel ,
az élet törvénye
magad jussát keresve 
mi volt az csekély ,
mi lesz , az mind a tiéd
sok ,kevés 
csak csínján bánjál vele
rongyosan tömörülnek
körülötted tettek,veszélyek
míg ébrenlétben
azúrkék égen villognak
apró zöld fények
bátorítva érzelmes
felhevült tested. {W.B.}

Szeles nyári illatban-Vilhelem Margareta

1. Szél kavarog ,ág hever
   
   hársfa illat száll az égen
   
   szél süvít és jön az alkony
   
   madárka csendül az ágon.
   
   
   
   Zölden remeg a nyírfa lombja
   
   valahol hegedű vonóját húzza
   
   kíséretül sok tücsök segít
   
   fájdalmukban keservesen.
   
   
   
   A föld csak zöldet teremt
   
   harangvirág mézet termel
   
   borús ég fény küllőt nélkülöz
   
   naphoz mind közelebb férkőző .
   
   
   
   Csodálatos harangvirág
   
   megrezzenti kis harangját
   
   takarodót fúj az estben
   
   megnyugtatja a lelkeket.
   
   
   
   Nyugodt varázs mindenfele
   
   az ánizs fűszer lehelete
   
   nyirkos füzek hajló ágat keres
   
   csendben belehull a csapdájába.
   
   
   
   Erdő mélyén szelíd virág halmaz
   
   nedves kövek alatt alvilág van 
   
   régi balzsamuk régen elszállt
2. simogatják egymás szárát [W.
   
   

Nyári vihar--Vilhelem Margareta

• 
  Színes virágok között imbolygók
  ahol erős zeneszó harsog
  nyugodtan rezgő fény csobog
  hirtelen felettem az ég megropog .
  
  Ívelő madarak villogó színesen
  villám hasit keresztül testűkben
  kék fényárba úszik a természet
  rongyossá válnak zöld falevelek.
  
  Átkot szór rejtelmesen a szél
  átölel mindent , földet gereblyéz ,
  összeszedi hatalmas erejét 
  reánk csap a fák sárga résein.
  
  A nyári illat burjánzó aromáját
  hirtelen megcsapja kegyetlen
  rügyek pattognak ,szirmok hullnak
  víz szagú párát omlaszt kigyúltan .
  
  Kékes fecskék egymást kergetve
  villogó testük lombot keresnek 
  zsongnak bogarak tűzpiros égen
  majd föld alá bújnak ijedségükben.
  
  Hirtelen meggondolja magát a szél
  irányt vált ,másfele harsogja zenéjét
  most csend piheg föld alatt ,égen
  de fák,virágok sóhajjal küszködnek .[W.B.]
  

Veszélyes hid---Vilhelem Margareta

1. O várt a hídon ,én néztem
   szemeiben tündökölt a láz
   vad ,haragos nyugtalanság
   mitől semmi jót nem reméltem .
           Fordult a kocka ,
   én megálltam ,ő nézett hosszan
   visszafele útnak nincsen nyoma ,
   szájamban keserű nyálam 
   megcsuklott torkomban .
   Híd közepén nincsen karfa
   rozoga ,billenős kartámfa 
          
   
   és két ostoba:
   egyik aki csatát nyerne
   másik aki már nem bírja
   holt avar szomjúságát
   még a láz is bírná végóráját
   rozoga híd kényszer nászát .
   Zizzen a kiszáradt termés 
          halálos csendben 
   a híd karfája csak egy halk
   hulló lépes a víz gyászán
   csak egy csepp lesz rándulása
   míg agyadban százféle gondolat
   betolakodik gyilkosan ,
           tanú nincs ki lássa
   ki kit kergetett a halálba. {W.B.

Sinpárok szerencséje----Vilhelem Margareta

Ha hagyod elmenni szerencséd 
párhuzamos sínek pályáján ,
lehet mégis összefutnak veled
a vonalak erős vonzó máglyáján.

És látod magad fennakadva
tornyosuló villany kábeleken,
lent őrült tolongás síneken
és mindenki csak téged figyel.

Kín fészkel kebledben hévvel
hűvös szelek hegyén lebegsz ,
csak árnyak zúgnak a mélyben
látod magad reszketve, elterülve.

És keresed szerencséd meztelen
vonalak hullámai feléd rezzennek ,
karjaid tehetetlen gyengeséggel
kapaszkodnak kéken izzó égben.

Sárgán lángol a villany vezeték
kábel-belek szikrákat öntenek
sínpálya holt ága összecseng
vércse vijjog a szélben feletted. {W.B.}

Játék a tengervízben ---Vilhelem Margareta

Hajnali fullasztó káprázat
hol tündököl a varázslat
lángoló sugarak még bírják
forrón a kemény éjszakát .

Védtelen a leégett tested
sütkérezik röviden tömören
borod átlátszó vízbe lebeg
szomjat húsit vízzel edzetten .

Holnap talán már langyosul
kérdőre vonod napos barátod
lesz -e forró még napos kedve
ha árnyakba bujtatod tested .

Felvértezve szalmakalappal
néha sötét napernyő árnyával
lábad meztelen homok szúrja 
tengert megedző nap játéka.


O tenger !Álmaim kirakatja
zúg a kékség hullámot borítva
megtépdesi tested erről arról
közben medúza szúrja talpad.

Játék vagy , nem játék sosem tudod
de hullámos tenger vizét bámulod
kalimpálsz kézzel lábbal ide -oda
alig tartja tested a víz vad pupillája .{W.B.}

A két élű fegyver-----Vilhelem Margareta

Két élű a fegyver mindig
mindegy hol állsz szintig
keménysége húsod érintik
sokszor érzed ha feszítik.

Becsületesen megérhettem
szerelemen alkotó erejét
arany színben  látom merészen
amiképpen bőrömön is átéltem.

Ellentétben ellenségeimmel
néha szembenéztem önzetlen
ráébredtem önfegyelemmel
hogy nem minden megengedett .

Így fegyverem két élű lett
és  megfelelően megőriztem
kacsa lábon forgó szerencsémet
lelkem tiszta melegében.

Hiszek lényem  fájós őrületben
mely ismeretlen álmok kísértete
hogy mit hoz a holnap késésében
irigyen várom ingerült istenem.  [W.B.]

Nagyanyám emlékére-----Vilhelem Margareta

Törékeny teste serényen járt
olyan volt mint egy vidám nyár
kék szeme éggel vetekedett
rózsa arca gondba felejtkezett
a drága özvegy lány-Nagyanyám .

Elfelejtett rövid frigybe lépve
elbotlott szende tiszta léte
s mély sóhaj mi feltört benne
dalba szállt a csodás szive
unokáinak lett szerelmese 
eskübe hullt minden tette.

Napjainknak féltett kincse
lelke volt az életünkben
áldott keze ünnepi ebédnek
serényen járt görcsös keze ,
forró kalácsillat szállt mellette
szemeivel minket ölelgetett .

Fáradt testtel ritkán nevetett
de becsületet ígért mindenre
halvány ég szinü szemével
hunyorított serényen énekelve ,
tiszteletem neki marad örökre .

Magába fojtott szenvedéssel
biztatgatott minket türelemmel
áldott legyen minden korban ,
mert nem felejtem el soha 
csillogó haját ,mint gyémánt szikra 
büszkeségét mit magán viselt .
.

Felnevelte rövidke emberségünk
rózsafüzérének a gyöngyei lettünk
szeretet vonta be minden tettét ,
áldott legyen teste, kék eres keze 
életem egyetlen megbecsült emléke ./W.B./

Téli szerelem______Vilhelem Margareta

A tél és tavasz között
komorság és vígság mögött
kopár fák és nyíló ég közt
testembe egy álom szökött.

Csak a hold a tanúm nékem,
hogy könnyezni kezdett az éj
csillagok közt megbújt felhő
vágyból kéjbe könnyezett ö.


Hol itt ,hol ott órák alatt
kiáradt víz reánk szakadt
elsuhant velünk nesztelen
csónakunk, úgy könnyesen.

Fércelt szerelmünk árbocán
kacsintott ránk a hold sután
tél és tavasz közti éjben
megfürödtünk a szerelemben.

Hajnal és napnyugta között
csókot szórtunk árbocok fölött
mélyvörös lángra gyulladt
a szende csónak , s egybekötött


Azóta ott alusszuk álmunk
s holnapot keresve suhanunk
vágyainkból új vágy repedt
könnyes vizünk szeretkezett. {W.B.}

Szûlöhazám---Vilhelem Margareta

O ,te édes Szülő-hazám
bokrok,erdök,s mennyi virág,
vizek,szén és aranybányák,
vad regényes virág ágyak
szelik át édes gazdag hazám.


Nincsen ilyen több a Földön,
itt születtem,itt a jövőm
itt van minden jó barátom
itten él az örök mámor
sok az emlék , sok az álom.

Néha vasvillával szúrtak,
téptek,szaggattak és zúztak,
virágainkat szét tépték,
fánkjainkat letördelték
álmainkat megrengették.


De, e Haza ,csak a miénk,
mert mi hűen megőriztük,
tőlünk nem lehet elvenni,
mert a sírunknak itt a helye.
lelkünknek a sok szelleme.

Szülőföldem,vadvirágos,
Itten áll a sok kisváros
sok kis falu itten honos
apró fehér házban élnek
emlékeket őrző Népek .[W.B.] 

Emlékemben ---Vilhelem Margareta [Apa emlekere]

Emlékemben Te vagy nekem
emlékemben nem hagylak el
emlékemben hatalmas vagy,
emlékemben valóság vagy!

Emlékemben csodás vagy
emlékemben szíved gazdag
emlékemben úgy szeretlek
hiányodban is még féltelek .

emlékemben, csak enyém vagy,
emlékemben halk szavú vagy
emlékemben kedvesen simogatlak
emlékemben örök rózsa vagy .

Életednek hiányos éveiben 
szeretettel bírált egyre--egyre
emlékemben istenek helyett
Te vagy az én eletet adó Istenem.

hatalmas vagy most is nékem
hatalmasságod az én éltem
Tőled kaptam minden álmot
Tőled kaptam gyémánt virágot..

Nem féltél a szenvedéstől
bátran néztél vele szembe
nem féltél a szeretettől,
nem féltél a szerelemtől.

Bár az emlék,emlék marad,
Te az én álmom maradsz,
kis szívemben ott a helyed,
öröm emlék , ez vagy nekem [ W.B ]