Nagyon Boldog Új Évet kivánok Barátaimnak

Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket kivánok Barátaimnak .

Boleros for lovers (instrumental).wmv

Az élet csodái

Csodás Ádventi Ünnepeket kivánok Barátaimnak

Ködös emlékek-------Vilhelem Margareta

Erős éber kísértés kerülget szüntelen
, hogy vad buja szeleket merítsek a légből
 s mosolygós kék felhőket fojtsak vadul öledbe
 , s szelíd széles mosollyal hintsek örök pillantásokat a szép halovány bársony homlokodra forró lehelettel. Szeretném arcodat megörökíteni akár örökre , akár örökbe tolakodó percekre hűséget ígérni , bátran szembeszállni féltő titkaiddal tisztelettel, s bomló ésszel kutatni igazi valódat cselekkel , hogy ne feledd el sosem ki szeretett imádva,szemtelen. Csak nevess sokat értem, éretted a remény emlékére és fogd meg kezem bizsergő lázzal húsomba merüljön , mert didergő lelkem fészke meleg enyém a bűnöm, s kétkedésbe merült bő kutatásaim szúrnak kegyetlen , csak légy te, ki nevetsz emlékemre szándékos szeretettel , mert tied az értelem,bomladozö szélben csak a csók nevethet.[W.B.].

UNA DINTRE CELE MAI FRUMOASE MELODII DE DRAGOSTE DIN TOATE TIMPURILE

Alkony a télben---Vilhelem Margareta

Oly ködös már az alkony,
a gyűrött sötétkék felhőkön,
melyről oly némán sötéten
zengi dalát felbőszülten,


Csend van ,bágyad a remény
csak a varjak károgása mély,
s a lengedező vékony akác fáról
lepereg az első dér.


S mint sugarakban a kis köd,
oszolnak árnyak sötéten,
remegő bíboros derengésben
feszülnek vacogó leheletek.

cudar szelek dörgő zenéjére
illanó fények kergetőznek,
kacéran viharverten megrendülve
s hullajtják könnyeik jegesen . [W.B.]

Apa emlékére

Apám hangja halk volt 
nézése kéken vibrált,
szelíd arcán a mosoly
csendben zizzent ritkán .

Nem dicsekedett merészen
csak csendben merengett ,
míg álmai halkan beszéltek,
s ébredtek szilárd eszméken.

Még mindig itt van velem,
bár örök álomba esett
s ha becsukom a szemem
mosolyát látom kékesen.

Arca szűk redők rendje
szemeiben kékes a köd
vigasztalt élő élettelent ,
s drágán adta el testét. 


Jelenléte egy eszme volt,
mint egy hősnek a lobogó,
megmásítani nem lehetett
stílusa egyéni szabály volt.

Magamban hordom mosolyát
hegedű húrjainak menetén 
emléke ott van érzelmi dalán
csüggedek-keveset volt velem.

MALE LOVE SONG HITS COLLECTION 2

Volton is túl vagyok

Ma már csak a mában kutatok, sovány sóhajjal befele nézve, kigyúlt arcomon láz rózsa pihen s tenyerem nyitva mindig éberen . Létezésed most is szívem álma , s emlékeztet törvényes jogomra , de szerelmednek gonosz varázsa búcsúzni készül örök távozásra. Még sokszor láttalak azóta , szálltak darvak színesen az égen fényben csillogott szárnyuk te jöttél csodálatos képben . Göndör hajad lobogott feketén s mosolyod testemet kergette, csókok hulltak keskeny ajkadról , s szavaid csillogtak a szélben. Szólítottál bársony hangon, fülemet becézte kéjes beszéded talpam alatt megrezzent a föld s a darvak csak keringtek sötéten. Most a volton is túl vagyok sebekkel csak magamban haladok feléd , majd lehet egy másik dimenzióban találkozhatok tündéri szemeiddel.[W.B.]

Ma is---Vilhelem margareta

Még most is olyan mint akkor 

csipkés fátyolba merült testem 

s az illat mi száll felettem,

felébreszti mohón kedvem . 

Még most is falánkul kívánlak,

s álmaimban csókot formálok

tolakodnak a kimúlt vágyak,

belém hasítanak öröm lázak.

Mert vannak furcsa percek

a szerelmem színes leckében

mit keresek némán, csöndesen

mint arany port a medrekben.

De csak csend kíséri testem

megkövült rozsdás idők nyomán

de néha néha simogat kezed

és árnyékoddal játszok tovább.  [W.B.]

 

Mikor már minden késö -Vilhelem Margareta

Kis pillanatban,apró percben

az éji hullámnak fényében

láthatatlan szirmok esnek

feltorlaszolt végigékben .

Kering az égbolt füstösen

törékényen foszlik lelkem ,

úgy várlak az éji csöndben

reményekbe vesz tekintetem.

Sebet sajdít a fájó messzeség

csillámló zöld folyam hempereg

tüzek hasította évtizedében

szárnyak suhognak könnyekkel.

Minden borongósan kéklik

vibrálva száll a szél rejtélyében

lehet- e szomorúbb az éjben 

a fájó , visszatérő reményeknél .

Lehetsz- e boldog ha lobogva ég

kebledbe bújt rejtelmesség ,

sorsom fölött keringenek árnyak

félve matatok szívem vágyában..

Hűvös szeleknek nyomdokában

csak várva az igét fényességben

széjjel szórt csillagok özönében

szívem hordozza feszültségem. {W.B.}

 

Ha lehetne

.]

Csak egyszer lennék szabad,
lazítanám el magam,
csak egyszer emelném karjaim,
körbe ölelve a hajnalt,
a távoli ég alatt.

Csak egyszer lebegnék lazán
a ködös sötét ég alatt ,
tele torokkal kiáltanám 
az időnek kusza morajlásában;
fenn maradtam.

S ha szótlan csókok hullnak,
az eltévedt idő arcáról
nem keresném hol vannak,
csak kábán valóra váljanak,
s ne hadakozzanak.

S a mosoly mi húzódik arcomra,
szerelemmel átfogott karok,
s ölelik szívem bódultságát
szín nélküli álmomban tarkán
s a szélben ringatoznak.


Csak egyszer tudnék kiáltani,
félholtra vergődve bódultan,
s szomjas csókokkal szabadultan,
sorsomon elmerengeni sápadtan
de nem védeném magam.[W.B.]

Boldogságban

A boldogság szűz vágya lettem, vakit az ábránd szelíd szépsége, s cigaretta füstben halkan illan férfias szilárd, büszke szépséged. Hold fénnyel, árván tömöm fülem, mert szilárdan várok a csók zenére és hegedű zenébe fullad az este süket, csalóka húrtalan rezgésben. Mert nincs olyan édes emlék , mi szállna, zengve himnuszunk, s lelkem sötét bánatos neszére, körül táncol utolsó csókunk. Valami bántott,s oly távoliak a bölcs türelmek szívem körül , finoman fogom kezed, s mosolygok, mert még a tegnapban vagyok. S vártalak kint boldogságban, a lombtalan fáknak árnyékában csöndességben s halk sóhajomban édes csókot leheltem magamban.[W.B.]

Ott bent----Vilhelem Margareta

Mert minden enyém,mi bennem van
 laza ,vagy sűrű dermedés,
 kitárt tenyerek eres duzzanata,
 s a hatalmas láng-ez az egész.

 Mert úgy őrzöm saját énemet
 végtelen szegény gazdagságom,
 tenyerem szívemen bezárul,
 mert ott van fájó tulajdonom.

 S kongó időknek zűrzavarában,
 hol minden elvesztődik céltalan
 a perc csak enyém számlálhatatlan
 kavarodik az éjnek némaságában.

 Ott maradnak egymásba meredten
 szivárványos csodás dübörgésben ,
 úgy hömpölyögnek a zene tükrében
 betemetve a csendes könyörgésem.

 Mert minden enyém volt és lesz,
 örök életű fájó édes nosztalgia
 ámulatban kinyílt szám zavara,
 lelkesedve, vacogásom habzsolja.

 Csak egy mozdulat s bennem van,
 a pillantások kemény aprósága
 sóhajom , mi feltör bent ,szakadozó,
meztelen lesz az ölelések fájó szava.

Kavargó öszi napok

 Ha rozsdás levelek hullnak válladra         
ne csodálkozz,ősznek ajándéka,
beborítja hajad, s tested zavartan
 csillogó gyöngyöt fűz hajadba.

Minden esztendőben,kavarognak
évszakok kemény hullámban,
furcsa neszek futnak szétszórtan,
 halványabban melegít a Nap sugara.

Ködös reggelekben csurog a dér
aprítja homályban színének opálját,
s kacagva száguld cudarul a szél
elseperve az ősznek huncut gondolatát.

A szőlő megérett,mustban csorog
mézédes arany lebegő illatban,
hajadról lehull a sárgás fa levél
szívedben marad az őszi gyöngy füzér.


S majd göndör hajadról gyöngyöznek,
nyári hangulatok topáz színekben,
szállnak messzire a nyálkás légben
az őszi napsütötte feszültségben.[W.B.]

Már késö

 Megprobálok nélküled lenni                                              
elfelejtem kemény tekinteted,
megpróbálok szenvedőn létezni,
régmúlt kedélyek emlékében ,
s fázósan kabátom összehúzom
és sálam nyakam köré tekerem,
s csöndben ballagok az éjben.
Oly szerényen magamra maradtam,
csalóka hited eltűnt nesztelen,
vajon merre van eldugott fészked
hol minden reád emlékeztetett ;
bársonyos csöndes melegséged
testemen ridegen megdermed.
Már nem is emlékszem szemedre,
régen volt hogy felém villogtak ,
tüzes pillantásod kiégett az éjben
s már csak emlék az őszi szélben
és fodrosodik a lehullt levelekben .
Nem szenvedek, sodródok az élettel,
ha lehunyom szemem talán létezel,
visszapergetem hűvös hűtlenséged,
de szeretnék újból együtt lenni veled.[W.B.]

A némaság

És hangtalanul kiáltottam neved,
ujjongva , önfeledten
s a szélben szálltak röpkén 
apró szavak megrekedten .

Szemem lehunytam tüzes lángban,
bíborba borulva aggódva,
lehet felhökkent rád borultak
s csillagként forrósítottak..

Neked kitártam a csodák várát,
az oltáron csipkés terítőt,
mondd mit ér a bíboros pompa ,
ha sötétség száll homlokodra.

Álmaim kincse halomba tetőzve,
hajnalonként csak az enyém,
arcodon ráncokba futnak percek,
és minden lihegés a tiéd.

Forró éjszakán lángban égve
suhogó szél kering,
lehűtött testem alig érzékelné
csapdába esett lelkem.

Hangom hangosabb szárnyra kelne ,
keresné régi ölelését ,
de ahogy karom köréd övezném

eltűnik a néma könyörgésem.[W.B.]

Az örök remény

Ma már csak szeszélyes álom,
s elenyészik a kegyelembe
a fejünk fölött forgó ünnepbe,
melyben gyönyörôk nyílnak
s színekben tündöklő nyarak.

De mégis talán a legszebb
a teljes hibátlan káprázat arca
ahogy félig egymást lessük,
s gyanútlan játszadozunk,
a tökéletes valós kihívásra.

Honnan ez az ádáz sejtelem
mi felrobban a lombtalan égen,
s elménk homályos vágyai
kitüremkednek bűnös sejtjeinkre
szét morzsolva szívünk rezgéseit.

S a hangok mik pecsétként hullnak 
remegtetik éteri lényünk ,
s morajló kéjjé szilárdulnak
nyomot hagyva testünkben,
mik örök lángként suhintanak.

S elfog hirtelen egy izgalom,
zöldes fénybe bujt szemeink
sötét szikrákat konganak,,
s arcunkon gyöngyös verejték
megalázottan gonoszul kavarog.[W.B.] 

A kincsek

Izzó csillagként

Mennyi izzás kering körülöttünk,
s a szívünk belülről izzadnak,
s pontban zsugorodnak titkok
csillagok közt szétszóródnak
szemeink egymásba villognak,
s oly kéjben játszódnak,
szavak nélkül.
Mert fájnak a kimondatlan szavak,
s féltemben feléd fohászkodnak,
de óvakodj tőlem,mert akarlak
s ha az idő téged is megkínoz,
mind idegenebb leszek neked,
szüntelenül felejtenél,
csókok nélkül.
Mert annyi ibolyántúli fények,
remegnek kergetőzve
a mindenségnek éjszakáján ,
s összezavart kigyúlt érzékeim
feléd hajladoznak szerelmesen
és szétrobbannak sürgetően,
remegő húsodba marva
fájdalmam.

Mert mindenhol csapdák vannak,
egymásba csapodnak hasztalan
a megkínzott gondolatok,
de testemből kirobban az akarat,
villámló csillagaival,
és szélben keringenek ziláltan
míg érzékeid nyirkos zugába
viharként becsapodnak,
meleg akaratodba.[W.B.]

Vasárnap reggel

Egy napos őszi hajnalban
míg a szél kering illanva tova
hullámba szálló gondokban,
beleröppensz a Vasárnapba.

Rőt,de termékeny fák alatt
száll az arany színű virág illata
és ünneplő öltözetbe simulva
felcsendülnek bársony harangok.

Tisztába öltözött a város arca
illatoznak bimbós őszirózsák ,
a fák ágain átszűrődő sugarakban
himbálózva csillognak varázsukban.

Sűrűsödött szagos virágok illatában,
lézengenek emberek sokasága ,
oly homályos füstbe fulladnak , 
a szürke hétköznapok szavaikban.

Valami kába varázs körül karol
elfelejted a poshadó tegnapot,
arany köntösbe bujtatott istenek,
harangszóra rozsát hintenek.

Oly édes ez a csepp szálló zene,
ringnak virágok ,tódulnak szavak,
víg sóhajok szédülten topognak
az őszi vasárnap ünnepe alatt.[W.B.]

Menekülés

Mikor a test szunnyadni kezd,
és halkulnak szíved dobbanásai,
már csak leszűrt levegőt szívsz ,
s békésen szent álmaid kergeted,
ha elszálltak megérett hiú vágyaid
markodban szorítod a sok semmidet.
És mint a víz, mi csobogni készül,
úgy folyik patakban forró véred 
akkor feleszmél értelmed,
ha ábrándjaid nyomába, kéjjel lépked
a hiúság ördöge.

Mert minden meddő lesz hiába,
terebélyes évek, napok alatt,
az avarban csak az idő pora kering,
s a megfakult buja gondok,
csak álmaidban ágaskodnak benned,
s futó tűzként lángra lobbannak 
a színek méreg sárga kavalkádja,
s az ezernyi csókok csillogásai
széthullnak megzavartan a semmibe,
hófehér tündöklésben.

Elpárolog a szent szerelmek fénye
láncként szorulnak ölelések körülötted
kétségek között fáj szorításuk,
de lassan lazulnak egymás között
a karikák ,szíved körül
a megtört életed örömére
és új ösvénybe keres menedéket
mezítelen tested,
leráz magáról mindent dübörögve
szívedben béke lesz örökre 
újra gyúlnak lámpák előtted békében.[W.B.]

GIOVANNI MARRADI - Children of Sarajevo

Mikor elnémul----Vilhelem Margareta

Az őszben fákról levél pereg
rötes színben elvesznek már
a tücskök már nem hegedülnek
elnémulnak csicsergések
csendben ,meghal ez a nyár,.

Nem szédít a bódult virágállat
s a fáknak kérge lepereg
nem suttognak fákon levelek
felettünk az ég szürkén fészkel
minden meghal vas törvénnyel.

Virág eső nem hull reánk,
illatukban bezárt örök titkunk ,
szívünkben elnémulnak csendben ,
a nyárral meghal vidámságunk ,
sóhajts nagyot kedvesem.


Eltűnnek a bársony virág színek
fecskék elköltöztek már
mögöttük fekete szín rebben ,
gyöngéd kézzel simogatjuk
a langyot mi hűvösen vár .

Mert jön egy új idő mit érzek,
álmaink elszállnak egészen,
s a tompa napsugárra nézek
töprengve lassan megelégszem.
s várom ,hogy újra legyen nyár.[W.B.]