béna életemből úgy menekülnék,
feléd kiért mindent áldoznék
mindenemet, másnak hagynék,
mint megváltás hívsz ,vezényelsz
míg rémülten várom a végzetem
és föld alá nézek keservesen,
ott a szerencse?
O,még lobog bennem a hatalom,
még a megváltást is én uralom ,
de szerelmedet is én érzékelem,
hűs izzadsággal telik meg testem,
a vágy is más ,mint mindenekelőtt
megnyugszik szívem ,menekülök
életemet kettétörték,
örökre.
Megbocsájtod e örült rémségemet,
mert testemmel kívánlak végtelen
bár mögöttem maradtak vészjelek,
háborgó kezek kergetnek eleven,
fájó sorsomnak keserű leheletével
inkább menekülök az élet elöl,
kétségbe esetten.
Mondd mit tegyek,mit mondjak neked
hogy elrontttam a te életed,de
te csak fogd össze a részeket ,
mert agyamban és háborgó véremben
fuldokolni fogok, ha nem lehetek ,
az égből kinyílt örök szerelmed
és, ha elfognak durván a vas kezek
és belém csapnak, akkor is te leszel,
az,ki nem idegen nekem
és velem osztozol a tiszta szerelmen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése