Nyugtalan lett valami bent,
táncolnak sóhajok.
zúzott szavak ,lezárt tettek
harcként zengnek,
szét szóródnak,mint a tüzpernyék,
de a sok vidám tett számit,
és üdvözít
gondtalanul futkorásznak,
a semmirekelök,
most még vígan kerget kedvem,
elűzöm a veszélyt
de valami ott bent keservesen
simítja merszem
kuncognak,hunyorogva lesnek
és jelzik vesztem
átszelnek, nyilallnak bordaim résein,
alvasztják vérem.
Mert bizony ez már nem kedv
csöndes vég,
úgy fogy már a sok szines mérföld
igazi rémség
lassítani kéne a vad iramot,
mert oly gyorsan
váltakoznak egyre az évszakok
ezért villognak lelkemben
a vég csillagok,
a tér marad ,csak egem mozog
villámlik,dörög
fejem fölött láng, mi forrón ég
pernyébe dug ,
míg sorsom
fülembe súg; látod ez a végtelenség
ezt kerested ,
örök szomjazó ,éhhezö társad leszek ,
légy bátor
csak kettőnk közt dúl ez a háború
indul a zápor
nemes dolog , többé nincs jelenség
nincs mit keresned,
hamisan,dölyfösen,csalfán kacagott
dermedt a vérem
és körülöttem minden felfordult
míg én nevettem. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése