Mindig ugyanaz-----Vilhelem Margareta

• A sok közös mozdulatokból 
  összegyűlő apró érintések
  és félénk törékeny érzelmek 
  ráncaiban is, légy mindig ember..
  
  Mert színes üvegfalak árnyain 
  inognak sötét idegen lelkek ,
  s karolásaink néha hasztalan 
  forró csókjaink érintése hideg.
  
  Porba hullnak elsírt alázatok,
  karjaink búsan sötét vermek
  de erőnkön túl az akarataink
  magának mindenki megteremt ,
  
  
  valóságot, bájos álmok helyett
  fényt és inogó árnyékot falevelen,
  s felvillanó víg holnapot látja,
  miközben némán tegnapot siratja.
  
  Mert kering az idő nesztelen,
  egy nap tél van aztán meleg,
  jönnek mennek a virágzások,
  mi maradunk mindig ugyanazok.[W.B.]