 |
kering fölöttünk oly játékosan ,
s a pillanatok édes cseppjében
együtt kelnek léptek szándékosan.
A tavaszon túl is vadul ölelkezünk
szoros édenben kavarog testűnk
egymásba pihennek színesen vágyak
dús gyönyörök csókokkal várnak .
Osszebújva, sétálunk puha pihéken
perceket számolva, remegő fényeken
apró rezdüléseink megsemmisülnek
karjaink szorosan egymásba ébrednek .
Dédelgetjük magunkban a játékot
tavaszi színeknek apró fényeiben ,
bíboros homálynak felkelő sugarán
csillognak szemeink ábrándok jogán .
S szavainkon túl zenél mosolyunk
fölényesen zsongva keresi ajkunk
s álmainkban fájdalmas zongoraszó
tompa ritmusban simul árnyékunkra.
Dalolnak virágok csillagos kedvvel
testünkbe vésődnek tartós öleléssel
tudom ,nekünk dalolnak boldog zenét
magunkba zárjuk csókos leheletét. /W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése