A mosoly------Vilhelem Margareta

• Ma már mosolygok lengén,
  már sosem vágyom vágyra
  csak nyugodt békét keresek ,
  s hogy elcsitul felettem minden
  csak csönd marad meg bennem ,
  én csak mosolygok csendesen.
  
  Ma már oly messze tűnnek,
  mámoros ,bűnös élvezetek,
  testem elhervad csöndben
  riadtan simítom ijedt szívem,
  idegesen tépem élő emlékem 
  és mosolygok csendesen.
  
  Májusi mosolyom zenéjében
  felcsendül dalom oly békésen
  meleg szavaid finom pörgésére
  testemre indák merészkednek
  azt hiszem vágy nőtt szívedben ,
  mosolygok csendesen.
  
  De ma már csak mosolygok ébren
  bűnös varázslatos arany lombok
  hajolnak éhező vággyal felém,
  testemre, hajamra feszülnek ,
  de már minden érintéstől félek 
  és mosolygok csendesen.[W.B.]