Magasra emelem karom-----Vilhelem Margareta

• Mint ősi templomok bélelt boltozata,
  márvány karokkal hordom szíved,
  tavaszi lombos színes árnyalatban
  bennem van minden érzős sejted.
  
  Csak nekem serken vágyam benned,
  asszonyi szívem egy májusi ébrenlét
  ajkamon csókjaidat magamba rejtem
  málnaszinü illatos itt felejtett kikeletben.
  
  Mert továbbra is rügyezik kincsekkel
  véletlen asszonyi érlelt szerelemem,
  s a templomi boltozat olaj freskóiban
  megfestették csókos ,ölelő nézésem .
  
  És állítom,jönnek még percek s percek,
  egyetlen tavaszba bezárt üde kikeletek,
  karom tartja szomjasan lángoló szíved,
  hogy elérhessem csókokba zárt leheleted .
  
  Ma már csak tavaszi éberségben vagyok,
  szemem lehunyom forró öntudatban
  szenvedésem még nem érlelt tavaszt
  de ölelő neszben karom magasra tartom .[W.B.]