Csak alázatom fáj-----Wilhelem Margareta

Üres lett minden hiányodban
lázasan keresem kesernyés illatod,
s várom nesztelen türelemmel
szűz éjszakában kinyílni ajtód.


De minden ott van kint dicstelen
bennem szunnyad a láz meztelen
s tékozló szemrehányások között 
veszteségbe botlik őszinteségem .

Fontos üzenetek érkeztek illatosak
tele tiszta sorok halmazával
s töprengő alázatom fércén
magamban botlanak háborgások. 

Mert ugye fáj neked is az ébredés
körül ölelve ittas melegséggel
szédülő fejemben értelmetlen
sercegnek közönséges szennyek.

S a vágtató szeleknek zűrzavarán
még keresem tested melegét
de holt avarban száraz levelek közt
már csak alázatom fáj rémek között .{W.B.

Kérdés az éjben__Vilhelem Margareta

• S amikor a hold kapuját nyitja,
  éj ragyogásában
  felcsigázott szerelmed lángja
  megremeg ostobán
  megalázott tört szavaiddal
  keresel választ
  
  Kitárt testedben harang szóra
  megdobban szived 
  s nem tudod letagadni soha
  hogy szerettél
  akkor is ott a hold nyitányában
  a pöre ég alatt .
  
  Csak az imádat mi elhamvasztaná
  testedet bennem ,
  vérző sebeim s tilalmak titkai fölött
  keresnem kéne 
  a boldogság és halk gyönyör között
  a kérdést varázs szóra.
  
  
  S én szerettem saját vétkemet
  vad őrületemben 
  képzeletemben veszve volt minden
  az ész képtelen
  felfogni értelmetlenül a lehetetlent ,
  mi benned ragyogott.
  
  És álltunk a nyílt ég karimája alatt
  bíborvörös vakságban
  bocsásd meg nekem tévelygésemet
  az éji hang zajában ,
  felelet nélkül maradt örült kérdésem
  örökre, érthetetlen számodra ./W.B./

Meztelen érzelmek---Vilhelem Margareta

Valami fura fényt keresek
tudatlan éhes művészettel
ajkamon szavak érces harca
még kimondani is kemények .

Láthatatlan semmiségek
fontoskodnak körülöttem
büszke látomásaim bőrén
vaskos ,mély megsebzések

karcolják bőröm véresre
idegsejtjeim bősz didergésével
vágyam sikolt sebezhetetlen
elháríthatatlan kényszeredéssel.

Csak kacagjatok buta emberek
a nem érdekeltség rejtelmén
feltörő eszméim verhetetlenek
de csak lázongó kicsiny fércek.

Bentről dudorászik bánatom 
két sóhaj, sok könnyek felett
feszült idegem felismerhetetlen
kápráztatom vígan érdekelten

kisimult testem fénytelenségét,
miközben nesztelen gyalázom
megtört életem, mi elviselhetetlen
és szaporán fojt forró lélegzetem.{W.B.}

Sziklveszteri köszöntö---Vilhelem Margareta

Boldogságban
minden év végső napjaiban
angyalok szállnak a földre
két marokkal szórnak áldást
kis szívükből Isten malaszt
dobbant lelket hevesebbet.
köszöntve az új esztendőt.

Tizenkettőt üt az óra
bársonyba burkolt becsúszóra
óév megáll csak egy szóra
és kéz kezet fog egy pillanatra
míg az óév és az újév bora
máris pezseg poharunkban ..

Az újév érzelmei 
boldogabbak , mint tán hinnéd
fontosabbak mint oév titka
mert mindenki nehezen bírja
a megmaradt rossz emlékét
szemeinkben kis örömtűz ég 
jelzi hogy pereg már az újév
éljen sokká a bór és kenyér
legyen gazdag , szebb az újév. {W.B

Kiseperten----Vilhelem Margareta

Ki fáradt napjait kutatja 
tegnapban és mában
résre szűrődött szeme világa 
ne nézzen vissza ,
mert sodródó árnyak mementója
parázslik tova.



Fuldokló szavak dobogásában
ölelést lát elárvultan ,
s szomjazó ajkakkal akadozva
suttogja a holnapra
mit öleléssel kapott a mában
kínos magánságában.


S reménytelen vágyának vágya
meztelen fájdalom ,
bilincsbe kötött lakat súlya
két kulcsos zárlatos ,
s irgalmatlan,törékeny mosolya
zűrzavaros eufória . 

Mert bolondosan kacsint a holnapra
szüntelen fájdalma,
s irgalommal tekint a jövő sodrására
mi billeg ide-oda
vergődik mint zárt kalitka madara
de egy a kulcs mi nyitja . {W.B.}

Fantáziám képzelete ----Vilhelem Margareta

Könnyű álmom tiszta neszén 
borongós hold kanyargós udvarán
tékozló undorító szelek 
hajam borzolják 
és fáj a csökönyös magány
leplezi magát az árvalány
tördelem kezem könyörtelen
álmomban buzgón, könnyedén 
füstölög a hamvadó cigarettavég
hamut szórva szerte szét,.


Kései szerelmem csábos kézzel 
velem lebzsel selymesen ,
borzongok lepelbe bújva szemtelen
a legszebb csillag keblében
fordul a kocka , s bájos érzelmek
kezet simítanak ismeretlen ,
s én halántékom dörzsölöm 
kínjaimmal összeszűrten
miközben alázattal térdelek

előtted könyörtelen halandóként ,
üdvözítem érzéketlen léted
miközben szeretkezek 
legszebb éjszaka füstjében
és száll felettem kékes fehéren
tovább a múlt és jelen
kutatok mély szenvedésben
álom szülötte cselvetésben 
hogy hozzád simuljak veszetten .{W.B.}

Szél decemberben ----Vilhelem Margareta

Percei a hideg, lucskos évszaknak
vándorlás az ősi otthontalanságra
megfagyott szél már egy- két napja 
sodorja élccel az örömét magával.

Saját maguk erején felbőszülve
hajszolja egymást a Nap- Hold tere 
mind sürübben kerülnek cserére
sietnek kajánul hogy ez se ,az se

érjen hamarabb , törvényt követve
kavargásba zavarodnak a tél hírére
párás ködös lesben szemtől szembe
a szél megtoppan e cseles kilengésre

itt is ott kifulladva, lengén cselekvésre
buzdul , s befúj vígan madarak fészkébe
remegteti a csipogó madársereg honát
s decemberi jéggel körbefújja csókját .

Majd vastag ködben leszáll mindenfele ,
jelképnek képzeli az Advent lángolását
álmokat kecsegtet az ünnep vasárnapján
igazolja a december törvényes életmódját.{W.B.}

Indulnék feléd----Vilhelem Margareta

Indulnék feléd magányomban ,
bár riadtan érzem tévedésem
az ösvény ugyanaz észrevétlen
örülten keresném forró testedet .

És indulnék feléd megszokásból
félve ébredezek határozatlan,
szívemre hallgatok rendületlen
de magamra vagyok akaratlan.

Feléd vonz bozontos ösvényed
kísérnek bennem ismert szavak
forrnak testemben izzadt lázak
de alázattal várom búcsúszavad .

És rendületlen bölcsességeid
fülemben panasszal keringenek ,
lázas hévvel keresem emléked
hiányzik bársonyos érintésed .

Testem követel, zuhanva rebben
mellemben furcsa izzadó érzelem ,
gyűrött hajszálaim megszürkülnek
s feledésbe merülnek szenvedések .{W.B.

Az álom---Vilhelem Margareta

Mint összefogott boltívek karjai
úgy tartjuk magunknak a reményt
szenvedélyes csókjaink titkai
s ajkainknak lángjai
testet test mellé hálával szorít
gyöngédséggel bizalmat szít ,
hogy bizonyítani tudhasd
tiéd vagyok mind egyben .
Mert őrizzük egymást az időben
perceknek túlhevült lüktetésével
érezzük a kezdet és vég szentségét
s oly bizalmas csatt
fészkelődik minduntalan
kettőnk közé forró lánggal ,
mi forrósítja könnyeink.
Belénk olvadnak csókjaink hatalma
megváltóként testünk kedvére ,
s rohanó vággyal és üdvösséggel
leszakítjuk a százszorszépet.
Minden vágyunk teljes,
szemünk egymáson pihen
titkosan a mindenségben
s ölelő karjaink melegek
bizalommal keressük egymás szívét
a lüktető vérnek melegében. {W.B.}

Öröktüzben -----Vilhelem Margareta

Van hogy néha fájón töprengek
hogy fakul életem de megvetem
a hervadásnak minden iszonyát
panaszommal keresem Fortunát.

Volt életemre borítok szemfedőt
ha az istenek is majd adnak erőt
bár fáj az élet apró közömbössége
de méltósággal harcolok ellene.

Semmi kihívás, csak csöndesség
ül szívemben fájdalmas közönnyel 
de kiteljesedve szítom a tüzem
simogatva testemben büntetésem

S ha forrni kezd borús kedvem
bent marad bánatom őrületben
imáimat búgom lemondás egére
Vesta-szüzek legnagyobb kedvére .

Majd egy vonalban az örökös tűzzel
örült gondolataimban megszegem
vérző testem fájó kötelezettségét
lehet tekintélyt tiszteletet nyerek.


Felvidultan megkorbácsolt testtel
víziókat kergetek vígan a semmibe
s derült arcomon simulnak a redők
gonoszok horizontja mellett vergődök.. {W.B.}

Eggyütt----Vilhelem Margareta

Gyötör az álmatlanság némán
párnánk gyűrött, hajam bomol ,
s fülledt éjszakának árnyékán
gyönyört ölelünk kéjjel szabadon.


Mindketten egyre gondolunk
pókhálón futkos csillagunk
nyugtalan kis rezzenetként
meditáljunk egymást untalan.


Az égnek kékes boltozatán
minden csillog nyugtalan
halántékodhoz bújva sóváran
alkonyatig arcod csókolom.


S ha virrad sárgás bíborban
szíved lüktetését hallgatom
s a napnak déli horizontján 
csókról csókot szomjazók.

Homokóránk fogyó ébrenlétben
cseppjét szórja az estén át 
szemmel szemet keres pupillánk
kéjes ölelésnek kedvtelésében. .{W.B.}

Csókos hajnalon----Vilhelem Margareta

Oly szomorú nélküled ,
s ha kérded nem is érted 
hogy lángoló napjaim derekán
csókjaidról álmodik a szám
ölelésed halmaza kerget
egy pillanatra a mindenségbe ,
s míg forgunk a végtelenben
magához ránt tested
egymás egyenletébe.


S a vágy mi tartja közelséged
benne van a törvényünkben
izzadó testünk könyörgésébe ,
mert oly szoros a tett és ige 
ugyanott forog a térben
ahol gyökerezik az ág és lomb
ahol két marékkal összeszedem
szavaidnak foszló perceit
ragyogó csókos hajnalon. {W.B.}

Ha feledésbe menne ---Vilhelem Margareta

Ki visszasírja volt eszméjét
szirmokat ejt könnyedén ,
sziporkázó fények között
tövist ültet a szívén
vad viharos szépséggel
színes álmokat ül közönyén ,
s halk dallamok zsongásával
arany szókat sző ébresztőn.

Ki siratja röpke mámorát
suhogó csendben él ,
vad szelek tekerednek
sóhajjal folyosódnak cseppé
a lángokkal kigyúlt arcok
és szemek szögletén ,
öntudatlan repdeső lázak
égetik halovány pillanatát.

Kinek csillog mindig szeme
s ajkáról árad a beszéd
emlékkel él ,
szivéböl árad mindig a meleg
vágy és remény gyönyörén ,
zsibbadt karok elevenednek
melegség rázza meg testét
mindig őrzi szerelmét ,
szívek őrizkedjenek
a vágyat nem sepri el a feledés . {W.B}

Ha csak ennyi volt---Vilhelem Margareta

Vajon van-e valami miért érdemes
igazoltatni magamat
valami csodás szemfényvesztés
mi eltakarja arcomat,
csókos asszonyi mosolyom oly keserves
minden lazul alattam
késői siratóm már régen nem könnyes 
elhagyva ketté szakadtam
vérző hússzínű ködös légben maradtam.



Kémlelődök jobbra balra hasztalan
reményeim szaladnak
vérző szívem lüktetése nyugtalan
szemeimmel keresem
ágas ereimet, ahogy dúsan dagadnak
pirosan vagy kékesen ,
míg rút rettenetben bűneim vajúdnak ,
s alvadt vérem kihűlten
siratja az emlékeim süketen a fülemben



Bár ennyi volt csak , kimérten szűkösen
de kezeink még beszélnek ,
s ha már fészket nem raktunk közösen
magukban nyöszörögnek
áldott csókjaink kivirágzó kedvükben ,
s az ördöggel szőtt cselekkel
csokorba fonják szavainkat fércükkel
remegtetik ajkainkat egy végben
húsunkba marnak, s emlékeink eltűnnek.{W.B.}