ezüstbe foglalt ovális tükör ,
mi visszaveri a tél havát
holt kertemnek világában
lila ábrándjaim kócosodnak
forró parázsban.
Míg ülök a selymes fotelben
rám hullnak lila színű álmok
te pedig olvasol
némán monoton hangon
időnként felnézel rám.
az illatos fojtogató percben.
És látom lilás álmaim
a jövő tükrében ,
parfümös irónia lebeg
kettőnk között ,
szemed szememre lel
az ovális tükörben
némán , kegyetlen.
Kevert világnak másán
szembesülök önön magammal
gonddal teli tekintetem
párásodik tükröm borzalmán ,
kócos hajam engesztelten
fájó nyugalommal
keretezi arcom szánalmát .
Ez volnék hát ne csodálkozz
tucattal vagyok ,
a lila illat ha kesernyés lesz
tükrömbe hatolok ,
s parfümök árnyékába kérdem
tükröm,tükröm mondd meg
mennyi idő kell
hogy újjá szülessek ébren? [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése