számolom a perceket visszafele
s pöröghetnek az óramutatók előre
csöndes nyugalommal ,én csak
csöndesen
négy levelű lóherét keresek.
Így csendes békémben nyertes
leszek
s magam vigasztalom engesztelően.
S ha fehér tél jön ,jeget emésztve
fényekkel és jég tükrösen
kihasadó ködös reggel
olcsó, monoton imádságok
lomposodnak
fehér almaim bús vánkosán
sírnak ,zokognak
álnok bosszúságom keresztjén
de feketében futnak előttem
az elveszett pillanatok
a fehérebbnél fehérebbek
hol jóvá tehettem volna vétkem.
De bízok mindig a végtelenben
még akkor is ha eltévedtem
szívem gyászát majd elrejtem
a zavaros ámbrafüstben .
S ha megfakulnak sötét évek
jönnek újak túlélésnek
kinyílnak majd tavak mentén
lenge csókot adok -veszek
míg virágzik a kék nefelejcs . [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése