önzetlen percekben ,
míg rám pillant szemed
s kérdezni topogva egy helyben
hogy csak ennyi lenne
a tüzes fény esküje
szorongó ujjaink érdessége
talán nem is merte
tartani a győzelmet ,
s mikor megszólaltál
félig letagadtál
ott helyben.
Miért nem kérdeztem a fényben
amikor szemeink
ott a sötétben
harcot vívtak egymás ellen
s mikor beszélni kezdtél
miért nem ellenkeztem
villogó szemekkel ,
hogy lezárjam színtelen beszéded .
Földre nézett szemekkel
éreztem nézel merően
nyertesként felkészülten ,
s már üres tenyeremben
kongott sietve lyukas tenyered ,
eltűnt varázs fényed rideg szívedben.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése