függetlenséged mércéjének,
valahol megmérik serényen
valahol égő túlzásba mereng .
Gyenge alkatod harcot felad
csődbe fut a szürke öregségbe ,
hálóba fogózik szürkeállományod
levegőért sikít túlhevült tested.
Mert lehetsz erős és független
kiásott fogaid lyukas gödreiben ,
de vérrel áztatott torkod szava
imádkozik némán keresztedben.
És fújtatva sziporkázik erőd
a kifordított bőröd izzadságán
selyembe bujtatott harcos öklöd,
suhint nagyokat az idő oldalán.
Van ,hogy bárgyú szád peremén
kicsordul nyálad reményed után
erőt fohászkodsz a hold udvarán
az egyedül vívott harcod lezárt útján .
Az érzések mi tolakodnak testeden
forognak körbe mint malom kereke
aprítják szabadon gyötrelmes panaszod
de keresztet áld független csillagod. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése