lenge tánccal földet keresnek,
szürke felhőknek nyoszolyájából
eget átgázolnak selymesen puhán.
Nagyot sóhajtva a pajkos holdkaréj
örömében fittyet hány saját egén,
a Nap mögött állva, magára gondol
míg arcába gomolyogva hull a hó.
Megrekedt fákon vastag hókorona
mindenhol csak a kószál a hó arnya
néha meggondolja magát meg -meg áll
visszanéz az égre a társak oldalán .
Vad szél kergetőzik játszani mer
a pihékkel, kacarászva havazni kezd
kedvvel ,incselkedik a hó pelyheivel
megtöltve a fákat tündöklő fényekkel.
Hosszú lesz a tél mondják a madarak
megdermedve már a nyárra gondolnak
míg apró pihék mindent beborítanak,
a Hold visszatükröződik saját magában . {W.B,}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése