az ezüst cseppektől,
fényes kék lebegő anyagtalan
dér hullámtól
fénylik sötétlila árnyalatban
a télnek kapuja.
Mert oly csendes még a tél eleje
halkan rezdül,
s lobogtatja szilárdságát gyengén
lombtalan ágakon,
ketté szakítja a lehullt sugarakat
rövid mozgással .
S láthatatlan ürességet hagy hátra
színtelen tócsákban,
kezdődik a csípős hideg zuhatag
hegyek ormán .
Oly zord záporos zsibbadtságban
csurran a világra
fehéren tükröződik egyre sűrűbben
meghasadt felhőkön.
Aranysárga bársonyos mozzanattal
fészkelődik magában
a Napnak halvány vékony fonala,
mi halkan elpattan
s dermedten kitárul elénk épségben
a vattás csoda
csak varjak károgása hallatszik
csapzottan .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése