kint csikorog és csontig vág a tél ,
jégcsapok lógnak sértetlen ereszen
ködös alkony üli fagyott vizeket.
Sűrű pára száll kanálisok felett
házakból füstölög a gyatra hőség
s ködben imbolygó piciny madárka
némán kóvályog a zavaros légben .
Éjszakára csend lenne, de a szél
csintalankodik az utcán riszálva
szoknyáját , egyre, jobbra- balra
majd fuldokolva átcsap ablakodra..
Ilyenkor szorong a meleg szíved
benne rekedt a nyári illatú meleg
ibolya színekben múlik hófehérben [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése