finoman magáról a havat lerázza ,
friss szagú szelek csikorgó láza
pislantó fényeket durván felrázza.
Mert itt van eljött ,s nem kérdezett
akart és mert és bírt felélesztett,
merészen két marokkal szórja hidegét
égetve a tegnapot s a jövő tettét .
De feltárunk rajta minden szennyet ,
mit néha titkolunk magunk előtt
Ő ragyogó trónon ül kezében jogar
megmutatja nekünk kegyetlen erejét.
Míg világban folyton kergetőznek egyre
rőtes ősz és jegesen recsegő tél ,
látni akar minket a hideg hónak fényében
akár az egész világgal szállna szembe.
És győz mindig, maga igazságában ereje
fehér hegyeket, tereket teremt röptében
a szélnek sosem adott oly erős hatalmat ,
hogy legyőzöttnek lássa magát életében. .[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése