buja hevességgel
halvány arcom melegében
te érted aranylik mint topáz ,
s felcsendül imám
mi kitör remegve
simogatóan szeretve
akár egy fohász.
S csókjaim szállnak feléd
simogatják kebled
oly bársonyos szeretettel
mit csak egyszer
de csak egyszer
lehet érezni.
Kékesen vibráló szemekkel
ördöngös nevetéssel
kiáltom édesen
szeress, ölelj
csak egyszer
csak egyszer. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése