A koszorú---Vilhelem Margareta

Még van ,hogy fáj benned
a keserűség dala 
hold sütötte néma éjszakán
szól hegedűd hangja.

Néha csupa kéj szűz kedved
szelíden táncol,
lágy rímekbe bújik örök tested
boldogságra vágyik. 

Hasztalan lángok ,mik sercegnek
a szellő kioltja,
deresednek már a hajnali ködök
sír hegedűd sikolya .


Ne sírj,ha elragad a merengés
kérj újat valóst,
lehet már nem olyan varázsos,
te az újat taposd.

És ha fáj az új és hangja remeg
ne légy szomorú ,
daloljon büszkén lelked szárazfája
fejeden legyen koszorú.

És tudni fogod mit hoz a holnap
örömöt búval ,
kotorászol lelked hűvös mélyén
hol cseng a hattyúdal.