Hozzád kötve----Vilhelem Margareta

Belém fészkelted bátran magad
oly tompa aranyrögként,
hiába akarlak egyre kitôrôlni
belém hegedtél tövisként.

S úgy fáj felsebzett szívem 
vér csepeg minden léptemre
nemes testem hurokkal kötött,
csak törölni tudom vérzésem..

Tudom örök életemben vagy
simogatsz s fürkészel vadul
rejtett lángokkal égeted szívem
s örökké bennem lakozol .

Sóhajaimtól lebben a rengeteg,
szájamból nehéz rebbenéssel
feltörnek néha engedékenyen
az esti áhítat szelén,.fájó leheletek.

S ha elfog a csüggedés lengén 
hosszú gondolataim mentén
a csend, mi elaltat csendben ,
zokogásom elmosva ,halkan zenél.[W.B.]