boldogan fekszik melletted
megremegsz ha hozzád érve
keze, ráesik testedre
libabőrös lesz tested
mellkasodban szorul szíved ,
rég nem szereted
ezt az embert
felkelsz
az álom kerülget.
Valamikor láng és vágy lengett
tele volt az élet
csak tested akarta
lelked nem bírta ,
így ölelésed hideg lett ,
menekülni próbálsz tőle.
Egyszer mindig nyílnak szemek
gondolsz tévelygésedre
a megcsalt férjre
s a hazug ölelésekre
a titkos szeretőre ,
ki befészkelte magát lelkedbe
s mosoly fut át szemeden
ablakot nyitsz a sötétben
érzed ahogy szellő lebben
szívedbe szent a béke
s visszafekszel melléje ,
de nem szenten ,
mert fájásod felremeg
és arra gondolsz
ki vár téged
holnap éjjel ,
forró öleléssel . [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése